Következő fellépés:
Péntek
07.28
Tiszakécske

15. Születésnap (Dupla koncert album) Aranylemez

Ének: Pataky Attila
Gitár: Alapi István
Basszusgitár: Kicska László
Billentyűs hangszer: Gömöry Zsolt
Dob: Donászy Tibor
Kiadó: Magneoton
Szellemvilág (Gömöry-Pataky)
Bezárás
Az üres fal és az üres ágy
Csak te voltál, ennyi maradtál
Amit megtudok, olyan lehangoló
Sötét úton jársz, kezedben altató

Hiába kérdezik, a válaszod rövid
Köszönöm, jól vagyok. Hamisan cseng ez így
Utolsó éjszakán, itt vagyok veled
Utolsó éjszakán, újra csak neked

Szellemvilág, ahol élsz.
A valóság utolér, utolér

Szálljunk fel, én is akarom
Így most jó, nem kell beszélni
Szálljunk fel, én is akarom
Így most jó
Így jó

Furcsa hírt kapok, nem lennél te már
Ha nincs egy ismerős, aki épp arra jár
Végső gondolat, mit is tehetnék
Nincs rá alkalom, pedig szeretnék

Szíved dobog még, a tested már halott
Segítenék neked, varázsló nem vagyok
Utolsó éjszakán itt vagyok veled
Utolsó éjszakán, újra csak neked

Szellemvilág, ahol élsz.
A valóság utolér, utolér

Szálljunk fel, én is akarom
Így most jó, nem kell beszélni
Szálljunk fel, én is akarom
Így most jó, nem kell beszélni

Szálljunk fel,én is akarom
Így most jó, nem kell beszélni
Szálljunk fel, én is akarom
Így most jó
Így jó


Szálljunk fel, én is akarom,
Így most jó, nem kell beszélni!( 6x)

Szálljunk fel,én is akarom
Így most jó, nem kell beszélni
Szálljunk fel, én is akarom
Így most jó
Így jó
Száguldás (Gömöry-Pataky)
Bezárás
Azt mondják körülötted: Nahát, neked véged!
Befűztek, felcsavartak, de te nem is érzed,
A véred százezerrel száguld, rohan, éget,
Az ilyen lángolás már nem is érhet véget.

S ha mindez túl sok, vagy túl kevés érte,
Ráteszünk egy lapáttal, hogy mindenki értse.

Ref.:
Száguldás, fényes vágyakon,
Száguldás, én már csak magamtól félek,
Száguldás, most még jó nagyon,
Száguldás, csak egy kis időt kérek.

Szeretlek látni ölelés előtt és közben,
A gyönyör pillanatát osszuk meg örökre,
Szeretem nézni, ha már kisimult az arcod,
Bárhogy is remélik, nem adom fel a harcot.

S ha mindez túl sok, vagy túl kevés érte,
Ráteszünk egy lapáttal, hogy mindenki értse.

Ref.:
Száguldás, fényes vágyakon,
Száguldás, én már csak magamtól félek,
Száguldás, most még jó nagyon,
Száguldás, csak egy kis időt kérek.

Ref.:
Száguldás, fényes vágyakon,
Száguldás, én már csak magamtól félek,
Száguldás, most még jó nagyon,
Száguldás, csak egy kis időt kérek.

Veled a sötétség is makulátlan tiszta,
Nem kell, hogy vigyázzanak ránk,
De amit most kérsz, lehet hogy én is,
Én is épp ezt akarom.
Je.

Ref.:
Száguldás, fényes vágyakon,
Száguldás, én már csak magamtól félek,
Száguldás, most még jó nagyon,
Száguldás, még egy kis időt kérek.

Ref.:
Száguldás, fényes vágyakon,
Száguldás, én már csak magamtól félek,
Száguldás, most még jó nagyon,
Száguldás, csak egy kis időt kérek.

Ref.:
Száguldás, fényes vágyakon,
Száguldás, én már csak magamtól félek,
Száguldás, most még jó nagyon,
Száguldás, csak egy kis időt kérek.
Menedékhely (Gömöry-Pataky)
Bezárás
Látom, hogy nézed az embert a sarkon,
Zsebéből árut kínál.

Az mondja, nem fogod megbánni, hidd el,
Az övé a legtisztább.

Most még csak tőled függ minden,
Nem könnyű a valóság.

Azt súgják néhányan, csináld csak bátran,
Ez mindenen átsegít.

Csak nem félsz egy csipetnyi fehér portól,
Ami az égbe repít.

Most még csak tőled függ minden,
Nem könnyű a valóság.

Ref.:
Mi vagyunk a hely, a menedékhely.
Ne hallgass másra, hozzánk gyere el!
Mi vagyunk a hely, a menedékhely.
Ne hallgass másra, hozzánk gyere el!
Hozzánk gyere el! Hozzánk gyere el!

Nézd meg csak jobban a kínáló kezét
Nézd meg a csábítót.

A halál jelét hordja mind magán, ott van,
A még nem is láthatót.
Büszke sas (Gömöry-Pataky)
Bezárás
Veled én nem félnék,
Bármerre elszállnék.

Ott fenn a kék égen egyedül őt nézem,
Fenséges látvány a hatalmas sasmadár.

Fénylő szép szárnyával, késéles csőrével,
Gyönyörű testével felhőt hasít.

Szeretném megkérni, legyen a testvérem,
Tanítson repülni, oly régi a vágy.

Hangom tán meghallja, vágyam tán meghatja,
Neki még elhinném, hogy van még jövőnk.

Emberi testem lehúz, a földön tart,
Nem enged felszállni hozzád.

Ref.:
Veled én nem félnék,
Bármerre elszállnék,
A sorsom ó, légy te!
Testemtől megválnék,
Lelkedbe költöznék,
A sorsom, a sorsod.

Jelképe mindennek, kezdetnek és végnek,
Kit szabadnak hisznek, szárnyal az égben!

Ha én elrepülnék, már nem is szenvednék,
Sírnátok utánam, késő, már késő.

Emberi testem lehúz, a földön tart,
Nem enged felszállni hozzád.

Ref.:

A sorsom, a sorsom,
A sorsom a sorsod.

ref.:
Vágyom haza (Alapi-Pataky)
Bezárás
Vasgyár a neve a helynek,
Vasgyár, ahol fölneveltek,
Vasgyár, ahol engem mindenki ismer.

Néhány pohár sör mellett
Oldodtak föl csak a lelkek,
Aztán egymást verték, egymást ütötték.
Így emlékszem.

Ref.:
Kívámom légy boldog újra,
Szemeidben könny ne csillogjon sohasem, sohasem.
Apa és fia merjen remélni,
S ne féljen reggel felébredni sohasem, sohasem.

Völgyeket ölelő óriás hegyek.
Ne hagyjátok, hogy szomorú legyek,
Fújjátok el, a ködöt és a bánatot.

Én vagyok, én vagyok te érted,
S te vagy, te vagy én értem,
Egymás nélkül nincs megoldás.

Felszisszenünk újra, van erőnk még.
S ha van, mond testvér mond vajon meddig elég?
Ki nyújtja kezét, hogy segítsen rajtunk?
Elhagyom a várost (Slamovits-Pataky)
Bezárás
Magányosan állok egy sötét udvaron
Egy régi, ócska lámpa csendesen lobog
Sorra kidőlt padok közt lépkedek
Kevés a hely, ahova léphetek.

A sarkon áll egy alak, rám vigyorog,
Szólni nincs kedvem, hát tovább indulok,
A régi téren talán vár még valaki,
Vele jó lesz egy cigit megosztani.

Egyszer, egy szép napon, tudom, hogy elhagyom
A várost, ahol élek.
Mindent itt hagyok, mit Miskolc adhatott,
Igen, holnap, holnap indulok.

Talán csak megszokásból indultam tovább,
Mereven bámultam a házak ablakát,
A pályaudvar, már egy megszokott állomás
Az egész egy furcsa látomás.

Aztán csend, és újra csend,
A sárga Hold álmosan figyel.
Tudom, hogy nem felejted, mennyit jártam itt,
Tudom, hogy nem felejted, mennyit vártam itt.

Egyszer, egy szép napon, tudom, hogy elhagyom
A várost, ahol élek.
Mindent itt hagyok, mit Miskolc adhatott,
Igen, holnap, holnap indulok.

Igen, elhagyom a várost, elhagyom, ha nem fogad magába,
Erről szólt a dal: EDDA BLUES!
Torony 15 (Slamovits István-Slamovits Tibor)
Bezárás
Egy napon szóltak, parancsot hoztak:
Menj a toronyba fel!
Kezedbe fegyvert, vasfegyvert adtak,
Egy napon ezt kaptad.
Kezedben fegyver, lábadon csizma,
Nem így volt álmaidba.
Fegyvered fogtad, válladra dobtad,
És mentél a toronyba fel.

Őrzöd a semmit, nem tudod, mennyit
Vársz ott fent.
Hónapok múltak, emberek hulltak,
De nem jött senki sem.
Mehettél volna, szökhettél volna,
De a torony magába zárt.
Az évek teltek, elfelejtettek,
Éveid a toronyba vesztek.

Ref.:
Míg csendes a támaszpont neked,
Őrzöd a semmit, nem tudod, mennyit
Vársz ott fent.
Míg csendes a fából épült vár,
Valaki mindig őrzi a semmit,
Valamire vár.
Engedjetek (Zselencz László-Nagy István)
Bezárás
Érzelmektől mentesek,
Ne tanítsatok szeretni.
Mindenfélét hazudók,
Ne tanítsatok igazat mondani.

Éjjel-nappal borivók,
Ne tiltsatok az italtól.
Évek óta fent levők,
Engedjétek, hogy kezdjem alulról,
Hogy kezdjük alulról.

Ref.:
Ne, ne adjatok semmit,
Ne, ne tiltsatok semmit,
Engedjetek saját utamon.

Szenteskedő álszentek,
Ne akarjatok megnyerni.
Barátságos irigyek,
Ne akarjatok végleg elűzni.
Lisztománia ()
Elérlek egyszer (Gömöry-Pataky)
Bezárás
Megőrjíted az agyam,
Tökéletes a mozdulat.
Csak elképzelni lehet,
Ahogyan hozod magad.

Nem vagy egy egyszerű eset,
Vagy könnyen kezelhető,
De keresem a kulcsot,
Hozzád, és ez érthető.

Nem kérem számon tőled
A múltad visszafelé.
Nem akarlak bezárni,
Azt akarom, hogy szabadon élj!

Elérlek egyszer,
Elérlek egyszer még!
Elérlek teljesen!
A tested, a lelked csak az enyém!

Egyik nap fogod még a kezem,
Az arcod hozzám simul,
De aztán cefet egy érzés,
Másra mosolyogsz váratlanul.

Kilépek egyedül az ajtón,
Becsukom magam után.
Valamit kiáltasz még hallom,
De én csak megyek, megyek a fejem után.

Meg fogom bánni,
Meg fogom, érzem már,
De mit csináljak?
Forog az agyam, már messze jár.

Ref.:
Elérhetsz egyszer,
Elérhetsz egyszer még,
Ha kell, hát harcolj!
Ha nem, hát ennyi éppen elég!

Még félhetünk, még van mitől,
Még van mitől, még van mitől.
Még félhetünk, még van mitől,
Még van mitől, még van mitől.

Az idő semmit nem segít,
Csak elrepül, csak elrepül.
Az idő semmit nem segít,
Csak elrepül, csak elrepül.
Zongora improvizáció ()
Gyere őrült (Csillag-Mirkovics-Gömöry-Pataky)
Bezárás
Az élet az ma csodás dolog,
És én hozzá idomulok,
Ezért vagyok őrült, kicsit őrült.

A tapétával megpróbálok összebújni,
S nem ártani senkinek,
Bolond vagyok, ez természetes, kicsit őrült.

Ha holnap este elindulok,
Azt, hogy kivel találkozom,
Azt senki nem mondja, nem mondja meg nekem előre.
Lehet őrült!

Társra vágyom én is, értsd meg,
Ugyanúgy, mint te. Ne kérdezd!
Őrült legyen, vagy nem kell senki sem.
Legyen őrült!
Csak én vagyok, aki megért téged,
Persze csak akkor, ha rám hagyod.
Társ legyen, de őrültet akarok!


Ref.: (2x)
Gyere őrült, gyere őrült, névsorolvasás,
Gyere őrült, gyere őrült, szükségem van rád!

Társra vágyom...
Ref:(5x)
Zuhanás (Alapi-Gömöry-Pataky)
Bezárás
Vibrál a képernyő,
gyorsan beállítom,
Újra jönnek a hírek.
Közben szendvics érkezik
és mellé hűtött a bor,
Ventillátor forog körbe.

Furcsa menekülés, amit látok,
Az engem nem érhet el.

A tegnap már történelem,
gyorsan felejtsük el,
Azért mert nekünk így könnyebb.
Befogták mind a két szemük,
égett hús szaga,
Ilyen nem történhetett meg!

Ref.:
Ó, a végső zuhanás,
Ó, a végső árulás,
Ó, a végső tévedés,
Ó, a végső vétkezés,

A fekete tömeg vonul,
Afrika népe sír, zokog,
A halál tárt karokkal várja.
Segítség lassan érkezett,
a világ közömbös maradt,
Bár mindannyian tudunk róla.

Talán még lenne egy utolsó lehetőség,
Talán még lenne megoldás,
De neked késő már, hitetlen világ, vége.
Éjjel érkezem (Csillag-Mirkovics-Gömöry-Pataky)
Bezárás
Éjjel érkezem, száraz, kiégett aggyal,
De a testem gyönyörű, fáradt lázban ég.
Hozzád bújok tiszta égő, forró testtel,
Kérlek feküdj nyugodtan, csak én mozdulok,
Csak én mozdulok, csak én mozdulok.

Őstől örökölt a tűz, amivel átölellek,
Őstől örökölt a szenvedély, amivel követellek.
Vágyom, hogy érezd a szerelmemet,
Vágyom, hogy érezd, hogy szeretlek, hogy érezd.

Ref.:
Nekem nem kell más, csak téged akarlak.
Ha volt is más, feledem, csak téged akarlak.
|:Te nem érzed ezt a kínt, nem voltál féltékeny soha
Nincs benned semmi küszködés, ha egy másik ér előbb oda.:|

Ahol én voltam a szívedben, a lelkedben.

Látom a nappalt, ahogy létezel,
Idegen szemek kívánnak, érintenek.
Éhes világ, és csak mosolyognának rajtam,
Fájdalmam üvölteném, de elrejtem, el kell rejtenem.

Ref.:

Ha akartam valaki lenni, csak érted volt,
Próbáltam mást keresni, csak bosszúból.
Mit akarsz tőlem? Csak nézlek, csak nézlek.

Vagy mondd meg, hogy tűnjek el, tűnjek el végleg!

Te nem érzed ezt a kínt, nem voltál féltékeny soha
Nincs benned semmi küszködés, ha egy másik ér előbb oda.
Nincs visszaút (Gömöry-Pataky)
Bezárás
Ez így már nem mehet, legyen már vége!
Nem ezt ígértétek.
Emberibb életet sürgető vészjelek.
Gyorsan fogynak az érvek.

Bábeli zûrzavar, sok minden eltakar,
Nincs már súlya a szónak.
Az életünk döcög, a tettes jót röhög,
Te és én fizetünk mindent.

Végül is hadd mondjam el,
Ami belül éget el,
Amitõl meghal a holnap.
Az új nap sokat ígért,
Vagy legalább reményt,
És az egész most hol van?

Ha nem élhetek egyszerûen, szabadon, szépen,
Ha most sem lehet úgy, ahogy kérted és kértem,
Hát szakadjon szét, szakadjon,
Szakadjon szét minden!
Oh, minden!

Hányszor meritek még, ami már megtörtént,
Megtenni újra és újra?
Gõgös az arcotok, a falnak rohantok,
Nektek a hatalom a minden.

Milyen a fájdalom, milyen a szánalom,
Arról fogalmatok sincsen.
Az életünk döcög, a tettes jót röhög,
Te és én fizetünk mindent.

Végül is hadd mondjam el,
Ami belül éget el,
Amitõl meghal a holnap.
Az új nap sokat ígért,
Vagy legalább reményt,
És az egész most hol van?

Ha nem élhetek egyszerûen, szabadon, szépen,
Ha most sem lehet úgy, ahogy kérted és kértem,
Hát szakadjon szét, szakadjon,
Szakadjon szét minden!
Elöl a lányok (Gömöry-Pataky)
Bezárás
Arra kértél, mindig jó legyek,
Ha lehet, mindig szeresselek,
Ha lehet, ne bámuljak félre.

Egy rocker nem könnyű eset,
De neked mindent megteszek,
Bár veszettül izgatnak a lányok.

Micsoda vágyak, micsoda álmok,
Micsoda idők, micsoda lányok,
Szabad az élet, szabad az álom,
Ami jólesik, csak azt csinálom.

Ref.:
Elöl a lányok, hátul a srácok,
Mi meg itt fent, most mit csináltok?
Elöl a lányok, gyönyörű álmok,
Óh, a nők.

Az estétől mindig féltelek,
Ezt mondod és nem könnyű neked,
Délután is megtörténhet minden.

Éjjeli lepkefajta vagyok,
Este mindig életre kapok,
Őrülten gerjedek a fényre.