Következő fellépés:
Szombat
03.10
Budapest

Az EDDA két arca /KONCERT/ Dupla Aranylemez

Ének: Pataky Attila
Gitár: Kun Péter
Basszusgitár: Kicska László
Billentyűs hangszer: Gömöry Zsolt
Dob: Donászy Tibor
Kiadó: Magneoton
Szellemvilág (Gömöry-Pataky)
Bezárás
Az üres fal és az üres ágy
Csak te voltál, ennyi maradtál
Amit megtudok, olyan lehangoló
Sötét úton jársz, kezedben altató

Hiába kérdezik, a válaszod rövid
Köszönöm, jól vagyok. Hamisan cseng ez így
Utolsó éjszakán, itt vagyok veled
Utolsó éjszakán, újra csak neked

Szellemvilág, ahol élsz.
A valóság utolér, utolér

Szálljunk fel, én is akarom
Így most jó, nem kell beszélni
Szálljunk fel, én is akarom
Így most jó
Így jó

Furcsa hírt kapok, nem lennél te már
Ha nincs egy ismerős, aki épp arra jár
Végső gondolat, mit is tehetnék
Nincs rá alkalom, pedig szeretnék

Szíved dobog még, a tested már halott
Segítenék neked, varázsló nem vagyok
Utolsó éjszakán itt vagyok veled
Utolsó éjszakán, újra csak neked

Szellemvilág, ahol élsz.
A valóság utolér, utolér

Szálljunk fel, én is akarom
Így most jó, nem kell beszélni
Szálljunk fel, én is akarom
Így most jó, nem kell beszélni

Szálljunk fel,én is akarom
Így most jó, nem kell beszélni
Szálljunk fel, én is akarom
Így most jó
Így jó


Szálljunk fel, én is akarom,
Így most jó, nem kell beszélni!( 6x)

Szálljunk fel,én is akarom
Így most jó, nem kell beszélni
Szálljunk fel, én is akarom
Így most jó
Így jó
Gyere őrült (Csillag-Mirkovics-Gömöry-Pataky)
Bezárás
Az élet az ma csodás dolog,
És én hozzá idomulok,
Ezért vagyok őrült, kicsit őrült.

A tapétával megpróbálok összebújni,
S nem ártani senkinek,
Bolond vagyok, ez természetes, kicsit őrült.

Ha holnap este elindulok,
Azt, hogy kivel találkozom,
Azt senki nem mondja, nem mondja meg nekem előre.
Lehet őrült!

Társra vágyom én is, értsd meg,
Ugyanúgy, mint te. Ne kérdezd!
Őrült legyen, vagy nem kell senki sem.
Legyen őrült!
Csak én vagyok, aki megért téged,
Persze csak akkor, ha rám hagyod.
Társ legyen, de őrültet akarok!


Ref.: (2x)
Gyere őrült, gyere őrült, névsorolvasás,
Gyere őrült, gyere őrült, szükségem van rád!

Társra vágyom...
Ref:(5x)
Veled vagyok (Csillag-Mirkovics-Gömöry-Pataky)
Bezárás
Csak néhány fény,
És az országúton az autó rohan velem.
Ez az életem, ez az életed.

Csak néhány kéz,
Csak néhány kéz marad a sokezerből, aki segít,
Aki segít nekem, aki segít neked.

Kemény vagyok,
Ezt mondod, és te ezt gondolod rólam,
Ez így igaz, ez így igaz.

Azt mondod, jó nekem,
Jól van én elhiszem, de nem tudsz mindent, félek.
Félek, hogy gyakran én is félek.

És hogyan tovább?
Volt már siker és volt már elég bánat.
Kinek kiáltsak, ó, kinek kiáltsak?

Ref.:
Gyakran indulok szorongással telve,
Mint aki vissza se tér.
Nem vagyok keményebb, mint te,
Csak hajt a vér, az örökölt vér.
S ha valamelyik utamról vissza se térek,
Hidd el, te akkor is mindig érezni fogod,
Hogy veled vagyok, veled vagyok.

Bef.:
Meg kell hát tanulnunk újra lélegezni,
És a nagy hideg sötétben bátran lépegetni.
Meg kell hát tanulnunk újra lélegezni,
És a nagy hideg sötétben bátran lépegetni.
Árnyékot nem látni, nem nézni hátra,
Csak menni, csak menni, bátran menni.
Dobszóló ()
Szélvihar (Alapi-Gömöry-Pataky)
Bezárás
Szép vagy gépkedvesem, átölel a lábam,
Elnyújtott élvezet, rég csak rád vártam,
Csillogó szállodák, szépen vetett ágyak,
A szél süvít mellettünk, ránk hiába várnak.

Ragyog a nap, forró tüze kábít,
Nem érdekel, hogy jobb, aki nem fázik,
Ne fogjon körbe semmi, ami megvéd,
Testemet a vad szél csak hadd tépje szét!

Ref.:
Szélvihar, ami támad utánunk,
Szélvihar, mi motorra vágyunk,
Szélvihar, már nem kell bocsánat,
Szélvihar, engem és téged csak holnapra vártak.

Nehéz a csizmám, könnyen félrelépek,
A kezed vedd el, mert még rád lépek,
Benzinszagú felhőt hoz felém a szél,
Felforr a vérem, indulnék, mehetnék.

A mi csapatunk megy, a motorunk lángol,
Aki velünk tart, ma ezer fokon táncol,
Ha minden nap félni kell, mondd, minek is élünk?
Te sápadt ördög, mi senkitől sem félünk.

Ref. 2x
Elhagyom a várost (Slamovits-Pataky)
Bezárás
Magányosan állok egy sötét udvaron
Egy régi, ócska lámpa csendesen lobog
Sorra kidőlt padok közt lépkedek
Kevés a hely, ahova léphetek.

A sarkon áll egy alak, rám vigyorog,
Szólni nincs kedvem, hát tovább indulok,
A régi téren talán vár még valaki,
Vele jó lesz egy cigit megosztani.

Egyszer, egy szép napon, tudom, hogy elhagyom
A várost, ahol élek.
Mindent itt hagyok, mit Miskolc adhatott,
Igen, holnap, holnap indulok.

Talán csak megszokásból indultam tovább,
Mereven bámultam a házak ablakát,
A pályaudvar, már egy megszokott állomás
Az egész egy furcsa látomás.

Aztán csend, és újra csend,
A sárga Hold álmosan figyel.
Tudom, hogy nem felejted, mennyit jártam itt,
Tudom, hogy nem felejted, mennyit vártam itt.

Egyszer, egy szép napon, tudom, hogy elhagyom
A várost, ahol élek.
Mindent itt hagyok, mit Miskolc adhatott,
Igen, holnap, holnap indulok.

Igen, elhagyom a várost, elhagyom, ha nem fogad magába,
Erről szólt a dal: EDDA BLUES!
Ördögi kör (Gömöry-Pataky)
Bezárás
Néha még újra vágyom a múltba,
Vágyom, de erről te nem tudhatsz már.
Érzem a bőröd, a vállamba körmöd,
Belemélyeszted, nem baj, ha fáj.

Nem segít rajtam senki se már,
De hiába minden, éjfélkor kezdem,
Fény és sötét közt keresni őt.
A többiek nézik és nem is értik,
Mi történik velem, ördögi kör!

Ref.:
Amikor újra látlak,
Amikor megkívánlak,
Nincs kérdés, a válasz mindig Ő.

A srácok szóltak: a törvény a régi,
Kegyelemért ne alkudj senkivel.
Pláne egy lánnyal, aki dobott téged,
Ha ilyen vagy, közülünk menni kell.
Velem kiáltsatok (Csillag-Mirkovics-Gömöry-Pataky)
Bezárás
Amikor megszülettél és átöleltél engem,
A város köd porával együtt nevelkedtem.
Mikor a hús szagához kenyeret kerestem,
Azt mondtad, vállalnom kell mindig minden tettem.

Ref.:
Akkor is volt már olyan,
Aki figyelt, csak figyelt,
Hogy mikor tévesztem el.
Csak figyelt, csak figyelt.

Kemény világ volt, soha nem hátráltam,
Ha pofont adtam, pofon érkezett.
De igazságosabb volt, mint most teszik,
Mikor a pofon hátulról érkezik.

Ref.:
Akkor is volt már olyan,
Aki figyelt, csak figyelt,
Hogy mikor tévesztem el.
Csak figyelt, csak figyelt,
Hogy mikor tévesztem el.

Akarom, hogy velem kiáltsatok:
Tiszta életet és boldogságot akarunk,
Akarom, hogy nyújtsatok kezet,
Szeretném, hogy mind szeressetek.

Amíg te tépsz és végzed a dolgod,
Amíg te izzadsz és hordod az álmod,
Amíg mi hozzáteszünk és elveszünk,
Amíg mi jót akarunk, és néha tévedünk.

Ref.:
Addig már csak figyel,
Csak figyel, csak figyel,
Hogy mikor téveszted el.
Csak figyel, csak figyel,
Mikor téveszted el.
A hűtlen (Pataky-Zselencz)
Bezárás
Ment a hűtlen nehéz fejjel
Visszamenne, de ő már nem kell,
Érzi, hálátlan lett sorsa.
Keserű könnye arcát mossa.

Arra gondol, õt ki szerette.
Ha szerette, el mért engedte.
Vissza nem jön többé soha.
Bárcsak békén hagyták volna.

Minden hajnal övé marad.
Látja szállni a madarakat.
Hosszú, hosszú ideje már.
Nem számolja a napokat már.

De amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
De amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.

Megállt egyszer, visszanézett
Nézte, nézte a messzeséget.
Sárga lámpák jelzik útját.
Otthon hagyta minden múltját.

Ment a hűtlen nehéz fejjel.
Tudja jól, hogy õ már nem kell.
Ég veletek! Mást nem mondott.
Szeme túlragyogott minden csillagot

Minden hajnal övé marad.
Látja szállni a madarakat.
Hosszú, hosszú ideje már.
Nem számolja a napokat már.

De amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
De amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.

Minden hajnal övé marad.
Látja szállni a madarakat.
Hosszú, hosszú ideje már.
Nem számolja a napokat már.

De amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
De amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
Büszke sas (Gömöry-Pataky)
Bezárás
Veled én nem félnék,
Bármerre elszállnék.

Ott fenn a kék égen egyedül őt nézem,
Fenséges látvány a hatalmas sasmadár.

Fénylő szép szárnyával, késéles csőrével,
Gyönyörű testével felhőt hasít.

Szeretném megkérni, legyen a testvérem,
Tanítson repülni, oly régi a vágy.

Hangom tán meghallja, vágyam tán meghatja,
Neki még elhinném, hogy van még jövőnk.

Emberi testem lehúz, a földön tart,
Nem enged felszállni hozzád.

Ref.:
Veled én nem félnék,
Bármerre elszállnék,
A sorsom ó, légy te!
Testemtől megválnék,
Lelkedbe költöznék,
A sorsom, a sorsod.

Jelképe mindennek, kezdetnek és végnek,
Kit szabadnak hisznek, szárnyal az égben!

Ha én elrepülnék, már nem is szenvednék,
Sírnátok utánam, késő, már késő.

Emberi testem lehúz, a földön tart,
Nem enged felszállni hozzád.

Ref.:

A sorsom, a sorsom,
A sorsom a sorsod.

ref.:
A torony (Slamovits István-Slamovits Tibor)
Bezárás
Egy napon szóltak, parancsot hoztak:
Menj a toronyba fel!
Kezedbe fegyvert, vasfegyvert adtak,
Egy napon ezt kaptad.
Kezedben fegyver, lábadon csizma,
Nem így volt álmaidba.
Fegyvered fogtad, válladra dobtad,
És mentél a toronyba fel.

Őrzöd a semmit, nem tudod, mennyit
Vársz ott fent.
Hónapok múltak, emberek hulltak,
De nem jött senki sem.
Mehettél volna, szökhettél volna,
De a torony magába zárt.
Az évek teltek, elfelejtettek,
Éveid a toronyba vesztek.

Ref.:
Míg csendes a támaszpont neked,
Őrzöd a semmit, nem tudod, mennyit
Vársz ott fent.
Míg csendes a fából épült vár,
Valaki mindig őrzi a semmit,
Valamire vár.
Álom (Slamovits István-S.Nagy István)
Bezárás
A lány, kire nézek,
Egy új életről álmodik,
Tűz ég szívében,
Meddig kell várnia még.

Ref.:
Álmodhat szépről, álmodhat jóról,
Úgy szeretne élni már.
Elfojtott vágyak, órák, remények,
Úgy szeretne élni már.

Ha tudná, hogy merre menjen;
Az út oly nehéz.
Tűz ég szívében,
Meddig kell várnia még.

Ref.
Minden sarkon álltam már (Slamovits-Pataky)
Bezárás
Minden perc egy nehéz nap,
Minden nap egy hosszú év,
Mögöttem már annyi érzés,
Előttem még oly sok év.

Volt már úgy, hogy mennem kellett,
Nem tudtam hová érkezem,
Lehunyt szemmel azt reméltem,
Hogy egy dal segít nekem.

És jött egy furcsa érzés,
Vad erővel elkapott.
Igen, úgy éreztem,
Kezeimmel elérhetném a Napot.

Azért volt oly különös,
Minden fénynél színesebb,
Egész nap égett bennem
Egy dal szüntelen.

Refr.: Minden sarkon álltam már,
Minden lépcsőn ültem már.
És ha elrúgtam egy követ, amerre gurult,
Arra mentem tovább.
Nincs visszaút (Gömöry-Pataky)
Bezárás
Ez így már nem mehet, legyen már vége!
Nem ezt ígértétek.
Emberibb életet sürgető vészjelek.
Gyorsan fogynak az érvek.

Bábeli zûrzavar, sok minden eltakar,
Nincs már súlya a szónak.
Az életünk döcög, a tettes jót röhög,
Te és én fizetünk mindent.

Végül is hadd mondjam el,
Ami belül éget el,
Amitõl meghal a holnap.
Az új nap sokat ígért,
Vagy legalább reményt,
És az egész most hol van?

Ha nem élhetek egyszerûen, szabadon, szépen,
Ha most sem lehet úgy, ahogy kérted és kértem,
Hát szakadjon szét, szakadjon,
Szakadjon szét minden!
Oh, minden!

Hányszor meritek még, ami már megtörtént,
Megtenni újra és újra?
Gõgös az arcotok, a falnak rohantok,
Nektek a hatalom a minden.

Milyen a fájdalom, milyen a szánalom,
Arról fogalmatok sincsen.
Az életünk döcög, a tettes jót röhög,
Te és én fizetünk mindent.

Végül is hadd mondjam el,
Ami belül éget el,
Amitõl meghal a holnap.
Az új nap sokat ígért,
Vagy legalább reményt,
És az egész most hol van?

Ha nem élhetek egyszerûen, szabadon, szépen,
Ha most sem lehet úgy, ahogy kérted és kértem,
Hát szakadjon szét, szakadjon,
Szakadjon szét minden!
A kör (Zene és szöveg: Pataky Attila)
Bezárás
Kör közepén állok,
Körbevesznek jó barátok
Körbevesznek jó barátok és rosszak.

Kör közepén állok,
Így könnyen eltaláltok
Így könnyen eltaláltok, rosszak.

Ref.:(2x)
Ha egyszer odébbállok,
A kör közepébõl majd hiányzok,
Rám többé nem találtok, rosszak.

Bohóc vagyok, de bátor,
Pofonoktól ég az arcom
Pofonoktól piros az arcom, kaptam.

Nem adom fel, tudjátok
Láthatatlan, lapos sumákok
Istenem, de sokan vagytok, rosszak!

Refr.:(2x)
Ha egyszer odébbállok,
A kör közepéből majd hiányzok
Rám többé nem találtok, rosszak.

Hitványak az álmok,
Ha mindent eltakartok,
Fekete függöny mögé zavartok, rosszak.

Könyöröghetek bárhogy,
Éles késsel rám vadásztok,
Ha megtaláltok, kicsináltok, rosszak.

Refr.:(6x)
Ha egyszer odébbállok,
A kör közepéből majd hiányzok
Rám többé nem találtok, rosszak.
Kölyköd voltam (Slamovits-Pataky)
Bezárás
Karodon vittél évekig,
Akaratod rabja voltam.
A vágyak bennem egyre nőttek,
Elfelejtem, hogy kölyköd voltam.

Hiába hívnál megtört szívvel,
Elnyeltek a sűrű városok.
A tűzfalakra írtam éjjel:
Engem ne várjatok!

Ref.:
Kölyköd voltam, véredből lettem.
Kölyköd voltam, nem értettél engem.
Emléked mégis fogva tart, el nem enged.
Rossz hold kelt föl, mikor a kölyköd lettem.
Rossz hold kelt föl.

A régi dolgok sorra elvonultak,
Percről-percre messzebb jutok.
Terheim hegyekké nőttek,
Áttörni rajtuk nem tudok.

Szárnyaira vett a vágy,
És nem mondhatok neked mást:
A reményt soha fel ne add!
Megveted még hideg ágyamat.
Megveted még hideg ágyamat.

Ref.:
Kölyköd voltam, véredből lettem.
Kölyköd voltam, nem értettél engem.
Emléked mégis fogva tart, el
nem enged.

Rossz hold kelt föl, mikor a kölyköd lettem.
Rossz hold kelt föl.
Rossz hold kelt föl, mikor a kölyköd lettem.
Rossz hold kelt föl, mikor a kölyköd lettem.
Rossz hold kelt föl.