Következő fellépés:
Szombat
03.10
Budapest

Az EDDA két arca /LÍRÁK/ Dupla Aranylemez

Ének: Pataky Attila
Gitár: Kun Péter
Basszusgitár: Kicska László
Billentyűs hangszer: Gömöry Zsolt
Dob: Donászy Tibor
Kiadó: Magneoton
Akitől minden szép (Gömöry-Pataky)
Bezárás
Nézz, a Föld népe most oly bizonytalan
Kevés az igaz, sok az arctalan
Ma Érted sír, akinek lelke van

Kenyér, kérlek Uram, ma adj mindenkinek
Fordítsd felénk kegyes tekinteted
Ó adj hitet, ó adj mindenkiknek

Gyermekkori álomból csak szép emlék
Megírni a vágyaim, amit kapni szeretnék
Aztán várni a Karácsony estét

Akitõl fényesség,
Akitõl minden szép,
Akitõl remény lesz a szívekben,
Aki csak egyszer is megérezhette
Akitõl fényesség,
Akitõl minden szép,
Akitõl remény lesz a szívekben,
Aki csak egyszer is megérezhette Õt

Miért, miért ne lehetne úgy, ahogy ma van
Karácsony este, együtt boldogan
Velünk örül, akinek lelke van

Gyermekkori álomból csak szép emlék
Megírni a vágyaim, amit kapni szeretnék
Aztán várni a Karácsony estét

Akitõl fényesség,
Akitõl minden szép,
Akitõl remény lesz a szívekben,
Aki csak egyszer is megérezhette
Akitõl fényesség,
Akitõl minden szép,
Akitõl remény lesz a szívekben,
Aki csak egyszer is megérezhette Õt
Az már nem kér csak ad
Nem vesz el hisz tõle kap
Mindent elértél, ha ember maradsz

-gitárszóló-

Akitõl fényesség,
Akitõl minden szép,
Akitõl remény lesz a szívekben,
Aki csak egyszer is megérezhette
Akitõl fényesség,
Akitõl minden szép,
Akitõl remény lesz a szívekben,
Aki csak egyszer is megérezhette Õt
Érzés (Pataky-Barta-Slamovits)
Bezárás
Minden érzés, amit adtál,
Jó volt nekem.
Minden, mi Te voltál,
Jó volt nekem.
Minden szavad,
Megérint, megéget,
Bezár szívembe Téged.

Mindent, amit adtál,
Hűen őrzöm, míg élek.
Mindig újra kezdve kereslek,
Míg el nem érlek.
Minden szavad
Megérint, megéget,
Bezár szívembe Téged

Ref.:
Hol van már a szép világ?
Számodra messze már!
De néha még a magasba vágysz,
S mint hulló kő zuhansz tovább.
De minden út összefut,
Az árnyékból a fény kijut,
De egyszer még gondolj rám, gondolj rám!
Éjjel érkezem (Csillag-Mirkovics-Gömöry-Pataky)
Bezárás
Éjjel érkezem, száraz, kiégett aggyal,
De a testem gyönyörű, fáradt lázban ég.
Hozzád bújok tiszta égő, forró testtel,
Kérlek feküdj nyugodtan, csak én mozdulok,
Csak én mozdulok, csak én mozdulok.

Őstől örökölt a tűz, amivel átölellek,
Őstől örökölt a szenvedély, amivel követellek.
Vágyom, hogy érezd a szerelmemet,
Vágyom, hogy érezd, hogy szeretlek, hogy érezd.

Ref.:
Nekem nem kell más, csak téged akarlak.
Ha volt is más, feledem, csak téged akarlak.
|:Te nem érzed ezt a kínt, nem voltál féltékeny soha
Nincs benned semmi küszködés, ha egy másik ér előbb oda.:|

Ahol én voltam a szívedben, a lelkedben.

Látom a nappalt, ahogy létezel,
Idegen szemek kívánnak, érintenek.
Éhes világ, és csak mosolyognának rajtam,
Fájdalmam üvölteném, de elrejtem, el kell rejtenem.

Ref.:

Ha akartam valaki lenni, csak érted volt,
Próbáltam mást keresni, csak bosszúból.
Mit akarsz tőlem? Csak nézlek, csak nézlek.

Vagy mondd meg, hogy tűnjek el, tűnjek el végleg!

Te nem érzed ezt a kínt, nem voltál féltékeny soha
Nincs benned semmi küszködés, ha egy másik ér előbb oda.
Amikor még (Gömöry-Pataky)
Bezárás
Amikor még kezdődött a szerelmünk,
Amikor még velem örültél,
Amikor még boldogan elfogadtuk
Az olcsó szállodák ízét.

Amikor még szenvedéllyel öleltél,
Amikor még tiszta volt a szó,
Amikor még mindent bennem kerestél,
S én voltam minden, ami jó.

Ref.:
Reméltem, újra hívsz,
Elmúlik minden kín,
Reméltem, újra hívsz, igen.
Foszlányokká szakadt évtizedek,
Nem létező álomkép,
Átéltem újra a képzeletemben,
Hogy hívsz, újra hívsz.

Amikor még önfeledten szerettünk,
Minden gondunk fölött volt híd,
Amikor még arcod volt a tükörkép,
S ünnep volt minden érintés.

Lelkembe égettem fény-mosolyod,
Az emlékeim nem vehetik el.
A múltam az itt van, azt mélyen őrzöm,
Az enyém, csak az enyém.
Újra láttalak (Gömöry-Pataky)
Bezárás
Hó, ma újra láttalak,
A szívem megszakad,
Ahogy te átmentél az úton.

Hó, ma újra vártalak,
De csak álom marad,
Hogy elém jössz ugyanúgy, mint régen.

Elmentél, szinte fájt a csend,
Mikor te tőlem elmentél.
Így volt.

Hó, ahogy átöleltelek,
Csak utánozni képes
Azt minden képzelet.

Hó, ahogy szerettelek,
És elengedtelek,
Harc nélkül feladtam magunk.

Elmentél, szinte fájt a csend,
Mikor te tőlem elmentél.
Így volt.

Ref.:
Testedben fürdök meg, érzem illatod,
Átölel a hajnal, újra boldog vagyok.
Senki nem tudhatja meg, hogy itt voltál,
Csak én álmodok, én álmodok.

Gyönyörű voltál nekem,
Most szenvedés,
Hogy tested már csak elképzelhetem.

Nézd bolond életem,
Tovább képzelem láthatatlan,
Ködfedte sorsunk.

Elmentél, szinte fájt a csend,
Mikor te tőlem elmentél.
Így volt.

Ref.

Szerelmünkért
Amit elhagytunk
Még most is szenvedek.

Ó, az örök társ
Az életemben lehettél volna te,
Szeretlek még mindig.

Pedig nem maradt semmink,
Mi tarthat össze mégis?
Még mindig szeretlek én is!

(solo)

Ref. (2x)
Ma minden más (Gömöry-Pataky)
Bezárás
Szép, gyönyörű szép, gyönyörű szép hogy élsz
Gyönyörű a kép, gyönyörű szép, gyönyörű szép , hogy újra élünk
Gyönyörű a fény, hogy nem kell félnünk együtt
A megtalált útról nem kell letérnünk
Szép, gyönyörű szép, gyönyörű szép, hogy újra itt vagy
Gyönyörű a kép
Ma minden más, ma minden fény
Üzen a fény, Üzen a fény, hogy rám vársz újra
Üzeni a fény, Üzen a fény, Üzen a fény,hogy újra rám vársz
Üzeni a fény, hogy mindig nálam voltál
Sodor az ár, de hozzám visszatalátlál
Szép, gyönyörű szép, gyönyörű szép, hogy újra itt vagy
Gyönyörű a fény, esetlen minden lépés, mit nélküled kéne lépni
Ha te nem vagy nem kell senki más
Ma minden más, ma minden szép
Gyönyörű szép, gyönyörű szép, hogy újra élünk
Gyönyörű a kép, gyönyörű szép, gyönyörű szép, hogy újra itt vagy
Gyönyörű a fény, hogy nem kell félnünk együtt
A megtalált útról nem kell letérnünk
Szép, gyönyörű szép, gyönyörű szép, hogy újra látlak
Gyönyörű a kép
Ma minden más (csak te és én),
Ma minden más (nap és fény),
Ma minden más (csak te és én),
Ma minden más Ma minden más.
A fémszívű fiú (Slamovits-Barta-Zselencz)
Bezárás
Fejed fölött múlnak el az évek
Nem tudod, mi lesz még belőled
Apád szavai mind lekoptak rólad
Érzed, nem szeretnek, átnéznek rajtad

A keresztútig mindennap eljutsz
Senki nem vár, nem jön eléd
Hazamennél, de nem kérnek belőled
Azt üzenik, maradj ott, hol eddig lehettél

Csak menj, sok hosszú év vár rád
Sorsunk egybeforrt, menj, vidd tovább
a hajnal ágyat bont neked
Megpihen rajta kemény fémszíved

A keresztútig mindennap eljutsz...
Csak menj...
Csak menj...
A hűtlen (Pataky-Zselencz)
Bezárás
Ment a hűtlen nehéz fejjel
Visszamenne, de ő már nem kell,
Érzi, hálátlan lett sorsa.
Keserű könnye arcát mossa.

Arra gondol, õt ki szerette.
Ha szerette, el mért engedte.
Vissza nem jön többé soha.
Bárcsak békén hagyták volna.

Minden hajnal övé marad.
Látja szállni a madarakat.
Hosszú, hosszú ideje már.
Nem számolja a napokat már.

De amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
De amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.

Megállt egyszer, visszanézett
Nézte, nézte a messzeséget.
Sárga lámpák jelzik útját.
Otthon hagyta minden múltját.

Ment a hűtlen nehéz fejjel.
Tudja jól, hogy õ már nem kell.
Ég veletek! Mást nem mondott.
Szeme túlragyogott minden csillagot

Minden hajnal övé marad.
Látja szállni a madarakat.
Hosszú, hosszú ideje már.
Nem számolja a napokat már.

De amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
De amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.

Minden hajnal övé marad.
Látja szállni a madarakat.
Hosszú, hosszú ideje már.
Nem számolja a napokat már.

De amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
De amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
Fohász (Donászy-Gömöry-Pataky)
Bezárás
Ház, mely betonkézzel átölel,
Ház, mely minden célnak megfelel.
A munkás jó szándékkal épített,
Kész lett, és hozzá többet nem tehet.
De tévedett!

Sokan lakunk, hamis vágyak fűtenek,
Kiáltásunk alig hallik, elveszett.
Ez az, ahol jó melegben lakhatunk,
Ez az, ahol néha mégis megfagyunk.
Ó, megfagyunk!

Kezed fognám, hogy vezess, de nem látlak sehol.
Érzem, hogy a lelkemben élsz, oh mondd, hol!

Ref.:
Uram, segítsd fiaid, hogy megtisztuljanak,
Annyit, mint mi csalódtunk, ne csalódjanak,
Uram segítsd, hogy napfény érje tiszta arcukat,
Uram adj szép fiaidnak boldog napokat.
Kérlek, segíts!

Boldog élet, amire vágyunk,
Nem hitvány ígérettömeg.
Hamisat, rosszat eltemető tél,
Helyette hit, cél, mely mindent túlél, mely mindent túlél.

Uram, segítsd fiaid, hogy megtisztuljanak,
Uram, segítsd fiaid, hogy ne csalódjanak,
Uram segítsd, hogy napfény érje tiszta arcukat,
Uram adj szép fiaidnak boldog napokat.
Kérlek, segíts, Kérlek, segíts,
Kérlek, segíts, Kérlek, segíts!
Álmodtam egy világot (Slamovits-Barta-Pataky)
Bezárás
Időm kevés, mégis hajt valami tovább ,
Kormos városomban rám , nem várnak csodák
Hajszolt kutyák futnak az út menti porban,
Új filmeket adnak a régi mozikban.

Fáztam eleget az utcák kövén,
Falhoz dőlve rád vártam én.
Hosszú vonatsíneken kóboroltam tovább
Időm kevés, mégis hajt valami hozzád.

Titkaim nem őrzi senki meg
De szívemben a dal megmarad nekem
Újra átélem örök hangjait,
Ha szól az ének, álmodom , a világot veled.

Ref.:
Álmodtam egy világot magamnak,
Itt állok a kapui előtt.
Adj erőt, hogy be tudjak lépni,
Van hitem a magas falak előtt.

Fáztam eleget az utcák kövén,
Falhoz dőlve rád vártam én.
Hosszú vonatsíneken kóboroltam tovább
Időm kevés, mégis hajt valami hozzád.


Ref.:
Álmodtam egy világot magamnak,
Itt állok a kapui előtt.
Adj erőt, hogy be tudjak lépni,
Van hitem a magas falak előtt.
Ha feladod az álmaid (Pataky-Gömöry)
Bezárás
A lelkemben a hűség vallás,
De oly nehéz minden hétköznapom.
Kísértések tengerében élek,
Tiszta igaz szót, csak tőled kapok,
Míg élek.

A szobám falán képek, régi képek:
Az egyiken még Apám fogja Anyám kezét,
A másik képen már nincs mosoly,
Kevesebben vagyunk, elteltek az évek.

Miért rohansz valami után?
Ott képzeled a távolban,
A boldogságot megtalálni
Miért rohansz - Óh - valaki után?
Ott képzeled a távolban pedig melletted áll!

Ref.:
Ha feladod az álmaid meghalsz,
Élve halsz meg!
De boldogságot, vagy szép halált,
Csak e föld adhat neked!Ref.:
Ha feladod az álmaid meghalsz,
Élve halsz meg!
De boldogságot, vagy szép halált,
Csak e föld adhat neked!

Az új nemzedék arcán remény csillog,
De minden régi hír, egy nagy megpróbáltatás,
Megbecsülni a földi néhány percet,
Nagy dolog lenne tisztelet emberiség!

A jövő távolba tűnik és kevés a megoldás,
Hát figylej figyelj rám:

Ref.:
Ha feladod az álmaid meghalsz,
Élve halsz meg!
De boldogságot, vagy szép halált,
Csak e föld adhat neked!
Csendes ember (Alapi-Pataky)
Bezárás
A csendes ember itt élt köztetek,
De rá sosem, sosem figyeltetek.

A világról véleménye volt,
De megtanították rá, hát halgatott.

A csendes ember nem kell senkinek,
Ha szeret is, nem mond szépeket.

A csendes ember nem jó társaság,
Ha megszólal minden szava vág.

A csendes ember.

Jól van, jól van, - mondta - okosok!
Tudom ti mindent előre láttatok.

Istenem, de akkor ki tévedett?
A csendes ember magában nevetett.

Ref:
A csendes ember hosszú útra megy.
Találkozásunk a néma völgyben lesz.
Te nem kérdezel, és én hallgatok.
Úgy érzem, hogy megbolondulok.

A csendes ember némán ordított.
Hiába hajolsz fölé nem hallhatod.

Így múltak el utolsó napjai.
A fájdalomról nem voltak szavai.

A csendes embert már megérteném.
Mindent átbeszélnénk ó hogy szeretném.

Fájdalmasan hiányozni fogsz.
Édesapám, veled maradok.

A csendes ember hosszú útra ment.
Találkozásunk a néma völgyben lesz.
Te nem kérdezel, és én hallgatok.
Úgy érzem, hogy megbolondulok.

A csendes ember hosszú útra ment.
Találkozásunk a néma völgyben lesz.
Te nem kérdezel, és én hallgatok.
Úgy érzem, hogy megbolondulok.