Következő fellépés:
Péntek
04.28
Nyíregyháza

Best of Edda Gyémánt lemez

Ének: Pataky Attila
Gitár: Alapi István
Basszusgitár: Pethő Gábor
Billentyűs hangszer: Gömöry Zsolt
Dob: Donászy Tibor
Kiadó: Hungaroton Gong
Kölyköd voltam (Slamovits-Pataky)
Bezárás
Karodon vittél évekig,
Akaratod rabja voltam.
A vágyak bennem egyre nőttek,
Elfelejtem, hogy kölyköd voltam.

Hiába hívnál megtört szívvel,
Elnyeltek a sűrű városok.
A tűzfalakra írtam éjjel:
Engem ne várjatok!

Ref.:
Kölyköd voltam, véredből lettem.
Kölyköd voltam, nem értettél engem.
Emléked mégis fogva tart, el nem enged.
Rossz hold kelt föl, mikor a kölyköd lettem.
Rossz hold kelt föl.

A régi dolgok sorra elvonultak,
Percről-percre messzebb jutok.
Terheim hegyekké nőttek,
Áttörni rajtuk nem tudok.

Szárnyaira vett a vágy,
És nem mondhatok neked mást:
A reményt soha fel ne add!
Megveted még hideg ágyamat.
Megveted még hideg ágyamat.

Ref.:
Kölyköd voltam, véredből lettem.
Kölyköd voltam, nem értettél engem.
Emléked mégis fogva tart, el
nem enged.

Rossz hold kelt föl, mikor a kölyköd lettem.
Rossz hold kelt föl.
Rossz hold kelt föl, mikor a kölyköd lettem.
Rossz hold kelt föl, mikor a kölyköd lettem.
Rossz hold kelt föl.
Elhagyom a várost (Slamovits-Pataky)
Bezárás
Magányosan állok egy sötét udvaron
Egy régi, ócska lámpa csendesen lobog
Sorra kidőlt padok közt lépkedek
Kevés a hely, ahova léphetek.

A sarkon áll egy alak, rám vigyorog,
Szólni nincs kedvem, hát tovább indulok,
A régi téren talán vár még valaki,
Vele jó lesz egy cigit megosztani.

Egyszer, egy szép napon, tudom, hogy elhagyom
A várost, ahol élek.
Mindent itt hagyok, mit Miskolc adhatott,
Igen, holnap, holnap indulok.

Talán csak megszokásból indultam tovább,
Mereven bámultam a házak ablakát,
A pályaudvar, már egy megszokott állomás
Az egész egy furcsa látomás.

Aztán csend, és újra csend,
A sárga Hold álmosan figyel.
Tudom, hogy nem felejted, mennyit jártam itt,
Tudom, hogy nem felejted, mennyit vártam itt.

Egyszer, egy szép napon, tudom, hogy elhagyom
A várost, ahol élek.
Mindent itt hagyok, mit Miskolc adhatott,
Igen, holnap, holnap indulok.

Igen, elhagyom a várost, elhagyom, ha nem fogad magába,
Erről szólt a dal: EDDA BLUES!
Minden sarkon álltam már (Slamovits-Pataky)
Bezárás
Minden perc egy nehéz nap,
Minden nap egy hosszú év,
Mögöttem már annyi érzés,
Előttem még oly sok év.

Volt már úgy, hogy mennem kellett,
Nem tudtam hová érkezem,
Lehunyt szemmel azt reméltem,
Hogy egy dal segít nekem.

És jött egy furcsa érzés,
Vad erővel elkapott.
Igen, úgy éreztem,
Kezeimmel elérhetném a Napot.

Azért volt oly különös,
Minden fénynél színesebb,
Egész nap égett bennem
Egy dal szüntelen.

Refr.: Minden sarkon álltam már,
Minden lépcsőn ültem már.
És ha elrúgtam egy követ, amerre gurult,
Arra mentem tovább.
Álom (Slamovits-S.Nagy István)
Bezárás
A lány, kire nézek,
Egy új életről álmodik,
Tűz ég szívében,
Meddig kell várnia még.

Ref.:
Álmodhat szépről, álmodhat jóról,
Úgy szeretne élni már.
Elfojtott vágyak, órák, remények,
Úgy szeretne élni már.

Ha tudná, hogy merre menjen;
Az út oly nehéz.
Tűz ég szívében,
Meddig kell várnia még.

Ref.
Engedjetek saját utamon (Zselencz-S.Nagy IStván)
Bezárás
Érzelmektől mentesek,
Ne tanítsatok szeretni.
Mindenfélét hazudók,
Ne tanítsatok igazat mondani.

Éjjel-nappal borivók,
Ne tiltsatok az italtól.
Évek óta fent levők,
Engedjétek, hogy kezdjem alulról,
Hogy kezdjük alulról.

Ref.:
Ne, ne adjatok semmit,
Ne, ne tiltsatok semmit,
Engedjetek saját utamon.

Szenteskedő álszentek,
Ne akarjatok megnyerni.
Barátságos irigyek,
Ne akarjatok végleg elűzni.
A hűtlen (Pataky-Zselencz)
Bezárás
Ment a hűtlen nehéz fejjel
Visszamenne, de ő már nem kell,
Érzi, hálátlan lett sorsa.
Keserű könnye arcát mossa.

Arra gondol, õt ki szerette.
Ha szerette, el mért engedte.
Vissza nem jön többé soha.
Bárcsak békén hagyták volna.

Minden hajnal övé marad.
Látja szállni a madarakat.
Hosszú, hosszú ideje már.
Nem számolja a napokat már.

De amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
De amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.

Megállt egyszer, visszanézett
Nézte, nézte a messzeséget.
Sárga lámpák jelzik útját.
Otthon hagyta minden múltját.

Ment a hűtlen nehéz fejjel.
Tudja jól, hogy õ már nem kell.
Ég veletek! Mást nem mondott.
Szeme túlragyogott minden csillagot

Minden hajnal övé marad.
Látja szállni a madarakat.
Hosszú, hosszú ideje már.
Nem számolja a napokat már.

De amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
De amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.

Minden hajnal övé marad.
Látja szállni a madarakat.
Hosszú, hosszú ideje már.
Nem számolja a napokat már.

De amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
De amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
A torony (Slamovits Tibor-Slamovits István)
Bezárás
Egy napon szóltak, parancsot hoztak:
Menj a toronyba fel!
Kezedbe fegyvert, vasfegyvert adtak,
Egy napon ezt kaptad.
Kezedben fegyver, lábadon csizma,
Nem így volt álmaidba.
Fegyvered fogtad, válladra dobtad,
És mentél a toronyba fel.

Őrzöd a semmit, nem tudod, mennyit
Vársz ott fent.
Hónapok múltak, emberek hulltak,
De nem jött senki sem.
Mehettél volna, szökhettél volna,
De a torony magába zárt.
Az évek teltek, elfelejtettek,
Éveid a toronyba vesztek.

Ref.:
Míg csendes a támaszpont neked,
Őrzöd a semmit, nem tudod, mennyit
Vársz ott fent.
Míg csendes a fából épült vár,
Valaki mindig őrzi a semmit,
Valamire vár.
A keselyű (Slamovits-Pataky)
Bezárás
Zúg a szél, a keselyű még él,
Magasból les rád, csak azért, hogy félj!
De ha eljön az éj, és zúgni kezd a szél,
Akkor fogod tudni, a keselyű még él!

Ma éjjel is felszáll, a fekete fantomgép,
Fölötted kering, csak azért, hogy félj!
Mindent elvesz, amit az éj adott neked,
Bárhová is mennél, a félelem ott lesz veled!
A félelem ott lesz veled!

Minden nap, minden napnak hajnalán,
Eltűnik a fantom, te azt hiszed már nem él,
De ha eljön az éj, és zúgni kezd a szél,
Akkor fogod tudni, a keselyű még él,
Még él, még él.

Ma éjjel is felszáll, a fekete fantomgép,
Fölötted kering, csak azért, hogy félj!
Mindent elvesz, amit az éj adott neked,
Bárhová is mennél, a félelem ott lesz veled!
A félelem ott lesz veled!

Minden nap, minden napnak hajnalán,
Eltűnik a fantom, te azt hiszed már nem él,
De ha eljön az éj, és zúgni kezd a szél,
Akkor fogod tudni, a keselyű még él,
Még él, még él.

Nem akarok félni! Nem kell keselyű!
Nem kell! Nem kell! Nem kell fantomgép!
Nem kell! Nem akarok félni!
Nem kell! Nem kell keselyű!
Ünnep (Fortuna-Pataky)
Bezárás
Szakadt függöny az ablakokban,
Öregek egymagukban,
Ha tudnám, lecsókolnám a százéves ráncokat.

Szülők egymástól elvadulva,
Gyerekek eltaszítva,
Ha tudnám, összefognám a széthullott családokat.

Lány és fiú együtt sétál,
Test a testtől megoldást vár.
Nem szabad, hogy elfelejtsék kimondani: szerelem.

Egy út van, én ebben hiszek:
A mindent elsöprő szeretet,
A rossz felett győzni fog a jó!

Ref.:
Ünnep oly szép, a gyertya ha ég,
A szeretet asztalánál ott ülünk mindannyian.
Hó és hideg, de a szándék meleg,
A kevés is több lesz, ha a szíved adod bele.

Együtt így jó, nincs is rá szó, nem lehet papírra írni,
Egyszerűen érezni kell.
Ünnep oly szép, a gyertya ha ég,
A szeretet asztalánál, ott ülünk mindannyian.

Szakadt függöny az ablakokban,
Öregek egymagukban,
Ha tudnám, lecsókolnám a százéves ráncokat.

Szülők egymástól elvadulva,
Gyerekek eltaszítva,
Ha tudnám, összefognám a széthullott családokat.

Lány és fiú együtt sétál,
Test a testtől megoldást vár.
Nem szabad, hogy elfelejtsék kimondani: szerelem.

Egy út van, én ebben hiszek:
A mindent elsöprő szeretet,
A rossz felett győzni fog a jó!

Ref.:
Ünnep oly szép, a gyertya ha ég,
A szeretet asztalánál ott ülünk mindannyian.
Hó és hideg, de a szándék meleg,
A kevés is több lesz, ha a szíved adod bele.

Együtt így jó, nincs is rá szó, nem lehet papírra írni,
Egyszerűen érezni kell.
Ünnep oly szép, a gyertya ha ég,
A szeretet asztalánál, ott ülünk mindannyian

Ref.:
Ünnep oly szép, a gyertya ha ég,
A szeretet asztalánál ott ülünk mindannyian.
Hó és hideg, de a szándék meleg,
A kevés is több lesz, ha a szíved adod bele.

Együtt így jó, nincs is rá szó, nem lehet papírra írni,
Egyszerűen érezni kell.
Ünnep oly szép, a gyertya ha ég,
A szeretet asztalánál, ott ülünk mindannyian
Őrült (Csillag-Gömöry-Mirkovics-Pataky)
Bezárás
Az élet az ma csodás dolog,
És én hozzá idomulok,
Ezért vagyok őrült, kicsit őrült.

A tapétával megpróbálok összebújni,
S nem ártani senkinek,
Bolond vagyok, ez természetes, kicsit őrült.

Ha holnap este elindulok,
Azt, hogy kivel találkozom,
Azt senki nem mondja, nem mondja meg nekem előre.
Lehet őrült!

Társra vágyom én is, értsd meg,
Ugyanúgy, mint te. Ne kérdezd!
Őrült legyen, vagy nem kell senki sem.
Legyen őrült!
Csak én vagyok, aki megért téged,
Persze csak akkor, ha rám hagyod.
Társ legyen, de őrültet akarok!


Ref.: (2x)
Gyere őrült, gyere őrült, névsorolvasás,
Gyere őrült, gyere őrült, szükségem van rád!

Társra vágyom...
Ref:(5x)
Éjjel érkezem (Csillag-Gömöry-Mirkovics-Pataky)
Bezárás
Éjjel érkezem, száraz, kiégett aggyal,
De a testem gyönyörű, fáradt lázban ég.
Hozzád bújok tiszta égő, forró testtel,
Kérlek feküdj nyugodtan, csak én mozdulok,
Csak én mozdulok, csak én mozdulok.

Őstől örökölt a tűz, amivel átölellek,
Őstől örökölt a szenvedély, amivel követellek.
Vágyom, hogy érezd a szerelmemet,
Vágyom, hogy érezd, hogy szeretlek, hogy érezd.

Ref.:
Nekem nem kell más, csak téged akarlak.
Ha volt is más, feledem, csak téged akarlak.
|:Te nem érzed ezt a kínt, nem voltál féltékeny soha
Nincs benned semmi küszködés, ha egy másik ér előbb oda.:|

Ahol én voltam a szívedben, a lelkedben.

Látom a nappalt, ahogy létezel,
Idegen szemek kívánnak, érintenek.
Éhes világ, és csak mosolyognának rajtam,
Fájdalmam üvölteném, de elrejtem, el kell rejtenem.

Ref.:

Ha akartam valaki lenni, csak érted volt,
Próbáltam mást keresni, csak bosszúból.
Mit akarsz tőlem? Csak nézlek, csak nézlek.

Vagy mondd meg, hogy tűnjek el, tűnjek el végleg!

Te nem érzed ezt a kínt, nem voltál féltékeny soha
Nincs benned semmi küszködés, ha egy másik ér előbb oda.
A kör (Zene és szöveg: Pataky Attila)
Bezárás
Kör közepén állok,
Körbevesznek jó barátok
Körbevesznek jó barátok és rosszak.

Kör közepén állok,
Így könnyen eltaláltok
Így könnyen eltaláltok, rosszak.

Ref.:(2x)
Ha egyszer odébbállok,
A kör közepébõl majd hiányzok,
Rám többé nem találtok, rosszak.

Bohóc vagyok, de bátor,
Pofonoktól ég az arcom
Pofonoktól piros az arcom, kaptam.

Nem adom fel, tudjátok
Láthatatlan, lapos sumákok
Istenem, de sokan vagytok, rosszak!

Refr.:(2x)
Ha egyszer odébbállok,
A kör közepéből majd hiányzok
Rám többé nem találtok, rosszak.

Hitványak az álmok,
Ha mindent eltakartok,
Fekete függöny mögé zavartok, rosszak.

Könyöröghetek bárhogy,
Éles késsel rám vadásztok,
Ha megtaláltok, kicsináltok, rosszak.

Refr.:(6x)
Ha egyszer odébbállok,
A kör közepéből majd hiányzok
Rám többé nem találtok, rosszak.
Ég a házunk (Donászy-Gömöry-Pataky)
Bezárás
A házunk ég, talán az egész ég!
De nem biztos, nem biztos semmi se még.
Csináltunk, valamit már megcsináltunk,
De nem biztos, nem, hogy a végére járunk.

Ég, ég, ég,
Fényt, fényt, fényt,
Ennyi korom után!

A felelőség persze nagy teher,
S a vonat elé feküdni senki se mer.
Mit kérsz tőlem? Mit vársz tőlem?
A szobám falára egy kérdőjelet véstem!

Az agyad: ég, ég, ég,
Fényt, fényt, fényt,
Ennyi duma után.

Ref.:
Lehunyom szemem és fázom.
Lázlapom görbéje rég az egekig ér,
az egész ennyit ér!
Néhány hét és még néhány év,
És ott leszünk újra a legelején.
Menetelünk együtt csodákra várva,
Néhány hét és még néhány év.

A dolgok ára, ma még néhány könnycsepp,
De holnap, ha zokogunk, az is kevés lesz.
Generációnk sapkáját szemébe húzza,
S minden baját a másikra fogja.

Fél, fél, fél,
Ma még csak: kér, kér, kér
Ennyi korom után!
Mi vagyunk a rock (Gömöry-Pataky)
Bezárás
Mi vagyunk a rock, mi vagyunk az élet!
Lábtörlő alatt lapul a kulcs,
Rajta állunk koszos cipővel.
Otthonról hozott tulajdonság,
Hogy derekunk nem hajlik kellőképpen.

Új öltönyöm feszül rajtam,
Az udvartól levél érkezett,
Meghallgatják minden bajom,
De előbb, előbb végeznek velem.

Ref.:
Nem értem felség, mitől oly hideg,
Hogy a frász tör ki mindenkit,
Pedig mindent, mindent lehet.
2x Mi vagyunk a rock, mi vagyunk az élet,
Csak kérhettek bármit, csak kérhettek szépen.

A karzat mögött a kórus hangol,
A közönség fáradtan legyint,
Mindig és mindig újra kezdi,
Szerintem fárasztó nekik.

Az új műsor lassan készül,
Hamisnak hallom a régi dallamot.
Mindig és mindig újra kezdi,
Szerintem fárasztó nekik.