Következő fellépés:
Péntek
07.28
Tiszakécske

EDDA művek - Elveszett illúziók Aranylemez

Ének: Pataky Attila
Gitár: Kun Péter
Basszusgitár: Kicska László
Billentyűs hangszer: Gömöry Zsolt
Dob: Donászy Tibor
Kiadó: Magneoton
Elérlek egyszer (Gömöry-Pataky)
Bezárás
Megőrjíted az agyam,
Tökéletes a mozdulat.
Csak elképzelni lehet,
Ahogyan hozod magad.

Nem vagy egy egyszerű eset,
Vagy könnyen kezelhető,
De keresem a kulcsot,
Hozzád, és ez érthető.

Nem kérem számon tőled
A múltad visszafelé.
Nem akarlak bezárni,
Azt akarom, hogy szabadon élj!

Elérlek egyszer,
Elérlek egyszer még!
Elérlek teljesen!
A tested, a lelked csak az enyém!

Egyik nap fogod még a kezem,
Az arcod hozzám simul,
De aztán cefet egy érzés,
Másra mosolyogsz váratlanul.

Kilépek egyedül az ajtón,
Becsukom magam után.
Valamit kiáltasz még hallom,
De én csak megyek, megyek a fejem után.

Meg fogom bánni,
Meg fogom, érzem már,
De mit csináljak?
Forog az agyam, már messze jár.

Ref.:
Elérhetsz egyszer,
Elérhetsz egyszer még,
Ha kell, hát harcolj!
Ha nem, hát ennyi éppen elég!

Még félhetünk, még van mitől,
Még van mitől, még van mitől.
Még félhetünk, még van mitől,
Még van mitől, még van mitől.

Az idő semmit nem segít,
Csak elrepül, csak elrepül.
Az idő semmit nem segít,
Csak elrepül, csak elrepül
A sátán asztalánál (Gömöry-Kun Péter-Pataky)
Bezárás
Nagy fájdalom ért és gyűlölni akartam.
Nemcsak megbosszulni, de ölni ha kell,
A kísértés szinte tökéletes volt.
A Sátán követe szólt, most lehet.
Az asztal hossza? Nem volt vége,
Nyüzsögtek mellete a szörny lelkűek,
Ott voltak mind az elátkozottak,
Hitler, Sztálin és mind a többiek.


Egy ártatlan lélek enyit kér érte,
Hatalmassá tesz, ezt adja cserébe.
A bosszú érdekelt, szőrös csuhát öltök.
S a többi vadálattal együtt lökdösődök.
Keresem a helyem a Sátán asztalánál,
Jobbik énem, Te hiába várnál,
Szerelmes arcodat egy pillanatra látom,
Vérfüggöny takar el, bosszúra, bosszúra vágyom.


Ref.:
Kereszthez ér az első fény,
Feloldozást ad és megtérést.
Egy éjszaka volt a kísétrtés.
De győzött a HIT és győzött a FÉNY.
Elveszett illúziók (Gömöry-Pataky)
Bezárás
Ki volt az első,
Aki sokat akart.
Aki többet, mint ami jár
Amiben hittünk
Az mind odalett,
Szürke arcunkat köd fedi már.

Ref.:
Száz és száz éve,
Kötélen táncol a remény,
Nehézkes léptünket
A föld már megfogta,
Magához láncolta rég.

Elég egy véletlen és minden lángban áll,
Megrontott lélekkel valaki csak erre vár.
A jó és a rossz utolsó csatája dúl.
Elég egy véletlen és minden lángba borul.

Az üveg alján
Az utolsó korty,
Azt hitted, mindent megold.
Fiatal arcokon,
Ezernyi fájdalom,
Korán elveszett illúziók.

Ref.:
Száz és száz éve,
Kötélen táncol a remény,
Nehézkes léptünket
A föld már megfogta,
Magához láncolta rég.

Elég egy véletlen és minden lángban áll,
Megrontott lélekkel valaki csak erre vár.
A jó és a rossz utolsó csatája dúl.
Elég egy véletlen és minden lángba borul.


Bef.:
Méltó és méltatlan egy végső körforgásban,
Bűnös és ártatlan egy végső megoldásban.
Ember egy másikban miért nem válaljuk a jót?!
Utolsó érintés (Gömöry-Pataky)
Bezárás
Elromlott jó néhány hét,
És néhány hónap és év.
De nagyon vártam, hogy arcod újra lássam,
Mikor vasárnap lesz szívem mélyén.

Elindultál hát felém,
Jöttél és mindent vittél.
Talán te hittél egy másik új csodában,
Mert a régi neked így már kevés.

Refr.:
Várj, még egy utolsó érintés vár,
Ebből lesz erőm elmenni már, ha akarod,
De érezned kell, hogy most mit teszel!
Utolsó érintés, utolsó tévesztés,
Amit megőrzünk egymásból az álomszép.
Utolsó érintés, utolsó tévesztés,
Amit megőrzünk egymásból az álomszép.

Hangos is azért voltál,
Hogy bátorságod legyen,
Hogy el tudd viselni, amit hang nélkül mondtam,
Hogy még mindig szeretlek, kedvesem.

Refr.

Solo

Csak ne mondtad volna el,
Én szép kedvesem,
Hogy ölelés helyett, megölni jöttél,
Megköszönni, ami szép volt velem.


Utolsó érintés, utolsó tévesztés,
Amit megőrzünk egymásból az álomszép.
Utolsó érintés, utolsó tévesztés,
Amit megőrzünk egymásból az álomszép.

Utolsó érintés, utolsó tévesztés,
Amit megőrzünk egymásból az álomszép.
Utolsó érintés, utolsó tévesztés,
Amit megőrzünk egymásból az álomszép.

Utolsó érintés...
Megint egy balhé (Gömöry-Pataky)
Bezárás
A suliból jöttél szomorúan,
És én nem kérdeztelek,
Megszokott játék ez kettőnk között,
Arcodon volt a felelet.

Nagy balhé volt, azt tisztán láttam,
Miért Te és nem valaki más?
Füled-farkad húzd be kértelek,
Ha nem fontos nem dumálj!

Megint egy balhé és nem az utolsó
Mást igétél tegnap előtt,
Megköszönöm, hogy nem hazudtál,
A többit tisztázd magad előtt.

Ref.:
Hagyjatok békén hagyjatok már!
Ezt dumálod, ezt hallom mindíg.
Ami nekem jó az másnak miért fáj?
Ezt dumálod, ezt hallom mindig.

Nagy vagány vagy, én elhiszem,
De azért halgass néha rám,
Nem kell rögtön szétrobbanni,
Ha jön a túlnyomás!

Nehéz az élet, én megértelek,
És ritkán jön segítség,
Jobb lenne, csak szabadon élni,
Ha nem lenne kötötség!
Férfivágy (Gömöry-Kun Péter-Pataky)
Bezárás
Engedd hadd nézzek szét
A vágy engem széttép
Engedd hadd nézzek szét egyedül

Ha néha mennem kell
A testem engedd el
Ha néha mennem kell egyedül

A férfi attól szép
Néha mindent széttép
Ne próbálkozz, hagyj engem élni

Egyszerűen talán
Beindulok lazán
Szombaton délután egyedül

A szép ígéret könnyen elszáll
Marad helyette a valóság

Refrén:
Néhány perc az élet
De akkor hadd induljak, hadd rohanjak
Égjek el
Néhány perc az élet
De akkor hadd induljunk, hadd rohanjunk
Égjünk el

Engedned kell tudod
Ha nem hát megfagyok
Bele kell dőlnöm az éjszakába

Valahogy majd csak lesz
Néhány nő körbevesz
Valahogy majd csak lesz, tudom
NEW YORK Blues (Gömöry-Pataky)
Bezárás
Égtem a vágytól,
Hogy én is lássak mindent,
Nem csak a Földet,
Ahová letett az Isten.

Nem csak a várost,
Nem csak az országot, de mindent.
Nem csak a Földet,
Ahová letett az Isten

Teszem a dolgom,
És tévedek, mint mások,
Elmentek sokan,
De maradtak az álmok.

Csillogó város New York
Felhevíti a vágyat,
Sok jó barát várt,
És adott vetett ágyat.

Jártuk az éjszakát
Borzongató élmény,
Itt minden pénzt megér,
Egy golyóálló mellény.

És oly sok éven át,
Vártam a nagy csodát,
Hogy lássam végre Amerikát,
Hát nem hiába vártam.

És oly sok éven át,
Vártam a nagy csodát,
Hogy lássuk végre Amerikát,
Nem hiába vártuk.

Egy ember közeleg,
Doboz van a kezében.
Egy negyed dollárt adj!
Ezt motyogja éppen.

Ne sajnálj engem!
Nem kell nekem semmi,
Csak adj egy keveset,
Hogy tovább tudjak menni.