Következő fellépés:
Vasárnap
05.28
Gyulavári

EDDA művek - Inog a világ Aranylemez

Ének: Pataky Attila
Gitár: Alapi István
Basszusgitár: Kicska László
Billentyűs hangszer: Gömöry Zsolt
Dob: Hetényi Zoltán
Kiadó: P. Management Kft.
Inog a világ (Alapi-Pataky)
Bezárás
Inog a világ, inognak a képek
Új jelképek törnek össze percről percre
Hiszed-e talán, ha egy őrült azt kiáltja
Hogy egyedül a pénz a világ megváltója

Ó dehogy hiszed el, csak a madarakat hallod
Csak a szél zúgása kell, és valahol egy asszony
Csak a félelem nem kell, csak a szorongást utálod
Egy gitár hangja szól, és abba megkapaszkodsz

Csak egy dallam, ami szép, csak egy dal a szerelemről
Csak egy dal és ez elég, és átölelnéd rögtön
Hát ennyi vagyok én, ne is keress máshol
Szívem a zeném, ha közelebb jössz hallod
A többit ugyanúgy egyedül kell állnod
De ha közelebb hajolsz, már csak a szívem hallod

Ha közelebb hajolsz, ha közelebb hajolsz
Már csak a szívem, csak a szívem hallod...
Hinned kell (Gömöry-Pataky)
Bezárás
Hinned kell ha mondom,
Én nem tehettem mást.
Hogy túléljelek téged,
Mennem kellett tovább.

Én megpróbáltam mindent,
De kevés volt neked,
Önmagamból kifordulva
Nem létezhetek.

Túl éltem minden próbát,
Kaptam érte száz csodát

Annyi mindent vált valóra.
Hogy hinni kezdtem újra már.
Hogy rajtam múlik minden percem,
Csak menni kell tovább.

Másképp kellet volna,
Már te is jól tudod.
Te mindenkit akartál,
Én csak téged tudom.

Én megpróbáltam mindent,
De kevés volt neked,
Önmagamból kifordulva
Nem létezhetek.

Túl éltem minden próbát
S kaptam érte száz csodát

Annyi mindent vált valóra.
Hogy hinni kezdtem újra már.
Hogy rajtam múlik minden percem,
Csak menni kell tovább.

Annyi mindent vált valóra.
Hogy hinni kezdtem újra már.
Hogy rajtam múlik minden percem,
Csak menni kell tovább.

Hisz annyi mindent vált valóra.
Hogy hinni kezdtem újra már.
Hogy rajtunk minden percünk,
Hát ölelj gyorsan át.
Boszorkány-tánc (Gömöry-Pataky)
Bezárás
Nem tudom, hogy meddig bírom még, meddig még...

Gyötörj úgy, mint eddig,
Gyötörj úgy, mint rég,
Gyötörj úgy, mint eddig,
Gyötörj még...

Akarlak, mint régen,
Akarlak, mint rég,
Varázserőddel
Csak gyötörj még.

Nem volt kegyelem,
eljött az idő.

Eltaszítottál,
Nem volt kegyelem,
Eltaszítottál.

Refr.:
Hát Neked dadogom,
Hogy mégis akarom,
Ha ez is lesz az utolsó szakadás.
Hát neked dadogom,
Hogy mégis akarom,
Ha ez is lesz a vég, a vég.

Ott maradok újra széttépve,
De mégis megérte,
Lassú szép halál,
Ami Rám vár.
Rám vár.

Boszorkánytáncot járva
Szédítettél el,
Elhittem Neked,
Hogy nem hagysz el.

Más is volt a képben,
Alig fértünk el,
Kegyetlen szíved azt gondolta,
Bírnom kell.

Nem lesz kegyelem,
Ha eljön az idő.

Én taszítlak el,
Nem lesz kegyelem,
Én taszítlak el.

Refr.
Hát Nekem dadogod,
Hogy mégis akarod,
Ha ez is lesz az utolsó szakadás.
Hát nekem dadogod,
Hogy mégis akarod,
Ha ez is lesz a vég, a vég.

Ott maradsz majd újra széttépve,
De mégis megérte.
Lasszú szép halál,
Ami Rád vár.

Ott maradunk újra széttépve,
De mégis megérte,
Lassú szép halál,
Ami Ránk vár.

Refr.:
Hát Neked dadogom,
Hogy mégis akarom,
Ha ez is lesz az utolsó szakadás.
Hát neked dadogom,
Hogy mégis akarom,
Ha ez is lesz a vég, a vég.

Ott maradok újra széttépve,
De mégis megérte,
Lassú szép halál...

Hát Neked dadogom,
Hogy mégis akarom,
Ha ez is lesz az utolsó szakadás.
Hát neked dadogom,
Hogy mégis akarom,
Ha ez is lesz a vég, a vég.

Ott maradunk újra széttépve,
De mégis megérte,
Lassú szép halál,
Ami Ránk vár.
Szeress és... (Gömöry-Pataky)
Bezárás
Szeress, és eltűnik
A vad féltékenység,
A birtoklás vágya,
A vad, hideg önzés.

Szeress, és eltűnik
A riadt önsajnálat,
Az "úgyis megmutatom"
Görcsös akarása.

Híd:
A részleteket hagyd el!
Csodáld az egészet!
És lásd, ami körbevesz!
Azt a sok-sok szépet-

Refr.:
Soha nem az a baj,
Hogy ha valaminek vége,
A baj az, ha nincs vége,
Mikor már rég vége.
Teremtsd a szerelmet
A szívedben újra,
S akkor majd eljön,
Aki Téged akar újra.

Hagyd, hogy a boldogság
Megint Rád találjon,
És ha jön a kétség,
Újra tovább álljon.

És lásd meg őt is
A teljes boldogságban,
És akkor már Te leszel
A szerelem magában.

Refr.2x
Séta a múltban (Gömöry-Pataky)
Bezárás
Egyszerre csönd lett bent a szobában,
Egyszerre csönd lett bennem is.
És olyan tisztán láttam a múltunk,
Amit a szívem csak épp kibírt.

Híd:
Láttalak Téged, láttalak szépnek.
Láttam magunkat, ahogy nevetünk.
Láttam az Istent nagy jó kedvében,
Ahogy ő is épp velünk örült.

Refr.:
Séta a múltba, a lelkemmel újra,
Egy pillanatra láttalak.
Séta a múltba, indulok újra,
Még keresem az álmomat.

Szomorú arccal nézte az ég is,
Ahogy indultunk másfelé.
Mástól remélve valami többet,
Mert több kell mindig, valamiért.

Refr. 2x
Elcsalt életünk (Alapi-Pataky)
Bezárás
Mi ez Testvér,mi ez?!
Ami itt körbevesz
A kegyetlen hírek
A gerjesztett vágyak
A kevesebb fizetés
A bizonytalan holnap
Az elcsalt életünk
A felemelt árak.

Mert ára van mindennek
A vérnek,a csontoknak
Ára gyermeknek
Ára az asszonynak
Az öreg nem ér semmit
A fiú még dolgozhat
Van néhány éve
Amíg hasznot hozhat.

Ref.:
De már nincs időtök
Mindezt befejezni
Istent gyalázni
Embert tönkre tenni
Nekünk már elég volt
Ebből a világból
Hát örök időkre
Elválunk egymástól

Csak ehhez van joga
Máshoz szinte semmi
Csak ne akarjon tudni
Ne is kérdezni
Titkosak a számok
Titkosan trükköznek
Virtuális csalással
Számolnak ki minket.

Nem érdekli őket
Milliók halála
Mérgezik vizeink
Méreg a kajánkba
A levegőbe méreg
Méreg a gyógyszerbe
Pont ez a tervük
Hogy így legyen vége.

Ref.:
De már nincs időtök
Mindezt befejezni
Istent gyalázni
Embert tönkre tenni
Nekünk már elég volt
Ebből a világból
Hát örök időkre
Elválunk egymástól
Ezt is elk...... (Alapi-Pataky)
Bezárás
Álmodtam egy világot, álmodtam magamnak,
Álmodtam Neked is, de ugyan, az már hol van?
Régóta tart már a nagy büdös kísérlet,
Sunyi cinizmussal nyúzzák a bőrünket.

Ígérgetnek, hazudoznak, jól megélnek belőle.
Közben egy egész világ megy lassan tönkre tőle.
A pénzizmus csodája eltűnik örökre,
Önmagát falja fel nagyprofit éhsége.

Pedig teremthetett volna akár boldogságot,
De ördögnek fiai, ezt is elkúrtátok.

Refr.:
Amint vetünk, úgy aratunk,
Egymás nélkül semmik vagyunk.
De mire ezt mind megértjük,
Nem lesz, kivel megbeszéljük.
Mert egyedül az a fontos,
Hisz minden itt marad majd,
Hogy odaátra mit viszünk
A lelkünkben magunkkal.

Álmodtam egy világot, álmodtam magamnak,
Álmodtam Neked is, de ugyan, az már hol van?
Egy másik életemben talán fogok nektek hinni,
Mert ezen a Földön Nekem ez már nem fog menni.

Refr. 2x
Mond meg testvér (Gömöry-Pataky)
Bezárás
Mondd meg! Te mondd meg, hogy mit csináljak!
Mondd meg! Csöndbe legyek, vagy ordibáljak?
Hogy döntsem el? Szent legyek, vagy nagyot üssek?
Mondd meg Testvér! Te mondd meg, hogy mit tegyek!

És most? Halkan mondjam, vagy illendően?
Vagy úgy? Ahogyan várják tőlem?
Vagy ahogyan kéne,
Lapátra rakni őket mind, végre!

Ref.: Ülök egy pontban, a Holtpontban.
Látod előre megmondtam,
Hogy minek rohanni annyira,
Hisz úgyse jutunk el most már sehova.

Addig is hozok egy bort Neked,
Megkérdezem, mi van Veled,
És segítek, ha épp tudok,
Vagy hallgatom a bánatod.

Hidd el! Megtenném én, meg bizony.
Meg én, ha olyan lenne az alkatom.
Megtenném én, ha jól érezném magam tőle.
Hidd el Testvér! Megtenném én egy-kettőre.

Most még, Erőlködtök, mocskolódtok,
Most még, Világuralmat akartok,
De nem értitek,
Hogy már régen végetek. Igen.

Ref.: Ülök egy pontban, a Holtpontban.
Látod előre megmondtam,
Hogy minek rohanni annyira,
Hisz úgyse jutunk el most már sehova.

Addig is hozok egy bort Neked,
Megkérdezem, mi van Veled,
És segítek, ha épp tudok,
Vagy hallgatom a bánatod.
Fuss, fuss csak el (Alapi-Pataky)
Bezárás
Keserűek a szavak,
Ahogy hordod rám a sarat,
Ahogy a múltunkról beszélsz,
Szerinted hamis volt az egész.

De ha tényleg úgy hiszed,
Akkor nem is volt életed,
Ha Neked ennyi volt és kész,
Akkor ott marad egy üres rész.

Refr.:
Fuss, fuss csak el,
De úgysem hiszi senki el,
Hogy egyedül én vagyok az,
Aki mindent tönkretett.
Fuss, fuss csak el,
De ami volt, azt nem veheted el,
Ami megtörtént velünk,
Az volt az életünk,
Fuss, fuss csak el.

Mögötted a furcsa folt,
Az árnyékod a földig ér,
Azt nem, nem hagyhatod el,
Az végig elkísér.

Ha nem enyhül meg a szíved,
Kemény lesz az életed.
S ami még mindig lehetnél,
Az darabokra törik szét.

Refr. 3x
Könnyek az esőben (Alapi-Pataky)
Bezárás
Úgy tűnök majd el,
Mint könnyek az esőben,
Hogy vagyok még, de nem látsz,
Mert elfogytam, eltűntem.

Hogy ne is legyen jó,
De ne is nagyon fájjon,
Hogy nem vagyunk már együtt,
Se közel, se távol.

Rég nem esett szó,
Csönd van, csak hallgatunk,
S emlékfoszlányokkal
Sebeket takarunk.

És másnak mondjuk már,
Hogy szeretlek, Kedvesem,
És mással képzeljük el,
Amit még el lehet.

Refr.:
Láttalak egyedül,
Láttalak mással,
Felém is néztél
Egy álomvilágban.
Láttalak messze,
Láttalak távol,
Láttalak ködben,
De az emlék halványul.

És másnak mondjuk már,
Hogy szeretlek, Kedvesem,
És mással képzeljük el,
Amit még el lehet.

Amit még kiszorít
Az idő magából,
Már elvagyok valahogy,
Csak nagyon hiányzol.
Látod édes (Alapi-Pataky)
Bezárás
Látod, Édes, ilyen az élet,
Van, hogy keserű, van, hogy édes,
Vannak vágyak és vannak ágyak,
Előbb vagy utóbb, de ránk találnak.

Szépen terített asztalok mellett
A hölgyek és urak elcsevegnek.
Nem látnak egymásba - micsoda mázli! -,
Nem kell semmit megmagyarázni.

Híd:
És a végén, bárhogy is lesz,
Úgy érzem, hogy nem lesz győztes,
Megfáradtan tovább állunk,
S egy újabb áldozatra várunk.

Refr.:
Csak bírd ki, édes,
Bírd ki, kérlek,
És minden úgy lesz,
Úgy, ahogyan kérted.
Lehozom az Eget,
A csillagokat hozom,
Ahogy kérted,
A lábad elé rakom.

Folyik az élet a társaságban
Félig nyitottan, félig zártan.
Lazának tűnik, de nem hibázhatsz,
Örvénybe kerülsz, magába ránthat.

Játsszunk csak bátran, játsszunk, játsszunk!
A számlát úgyis Nekünk kell állnunk.
Az élet még annyi szépet hozhat,
A vesztes nálunk új lapot húzhat.

Híd
Refr. 4x
Ott várj rám (Gömöry-Pataky)
Bezárás
Értem mit kérsz tőlem,
Legyen úgy mint rég, ne rohanjak mindig várjak még.
Várjalak meg téged, legyen rád időm,
Mászkáljunk mint régen, ahogy azelőtt.

Napi gondok várnak rám, várnak rám.
Széjjel tépnek, hogy alig élek.
Napi gondok várnak rám, várnak rám.
Hidd el jó lesz, jó lesz még!

Refrén:
Ami megvolt már, ami rég volt már,
Össze rakjuk a boldogságunk.
Nem jön már, többé nem jön már,
Hogy nem találsz meg, ha szükséged van rám.

Beszéljünk meg mindent, vagy nevessünk sokat,
vagy hallgassuk a csöndet ketten boldogan.
Vagy bámuljuk a lányok tündér lépteit,
És örüljünk ha vissza néznek ránk kicsit.

Napi gondok várnak rám, várnak rám.
Széjjel tépnek, hogy alig élek.
Napi gondok várnak rám, várnak rám.
Hidd el jó lesz, jó lesz még!

Refrén:
Ami megvolt már, ami rég volt már,
Össze rakjuk a boldogságunk.
Nem jön már, többé nem jön már,
Hogy nem találsz meg, ha szükséged van rám.

Amikor a szíved mélyén megtalálod régi arcod, ott várj rám!
Amikor a szíved mélyén megtalálod régi arcunk, ott várj rám!

(Gitár szóló)

Reflén:
Ami megvolt már, ami rég volt már,
Össze rakjuk a boldogságunk.
Nem jön már, többé nem jön már,
Hogy nem találsz meg, ha szükséged van rám. (2x)
Egy rész a szívemből (Alapi-Pataky)
Bezárás
Szép arcotok nem felejtem
Nem felejtem el sosem
Hisz ma még itt állsz előttem
És énekelsz velem

Majd a fiam, ő elmondja
Hogy mi történt akkor velem
Hogy megpróbálták elvenni
Egy hideg éjjelen

Hogy megpróbáltak széjjeltépni
Semmit érő emberek
Hogy ne járhassam be az utam
A véges-végtelent...

Egy rész a szívemből
Egy rész belőled is
Egy rész a Mindenség
Ahová az utunk visz

Egy rész a boldogság
És a szenvedés is az
Egy rész a Mindenség
Ahová az utunk visz

Hogy ne mondhassam el a Hitem
Az igaz boldogságomat
Ne énekelhessem el,
Hogy a Mindenem Te vagy

Te vagy gyönyörű szép létezés
Te az Istentől kapott
Lehetőség megmutatnom,
Hogy Emberből vagyok

Elköszönnöm úgysem kell már végképp senkitől
Hisz mindenem ami itt maradt egy rész a szívemből.
Aranyország kapujában (Alapi-Pataky)
Bezárás
Aminek örülni kéne,
Hogy soha nincs vége,
Csak a test enyészik el,
A lélek végtelen.
Innen nézve föl az égre
Ahol épp most vagyok,
Ez néha sok.

Álmomban ott vagyok éppen
A lét közepében,
És ott vagytok Velem,
Akiket szerettem.
És akik szerettek az életemben,
És akik meg soha,
Ez néha sok.

Refr.:
Nagyon kell, hogy átölelj,
Hogy elhiggyem, érdemes,
Hogy nem hiába létezünk,
Hogy fénybe fordul az életünk.
S mint ahogy már annyiszor,
Hisz csak a lelkünk utazik,
Aranyország befogadja
Tiszta Szívű Fiait.

És ha a mérleg nyelve
A lelkem súlyát mérve
Kevésnek ítéli majd
Az életem.
Innen nézve föl az égre,
Ahol épp most vagyok,
Ez néha sok.

De szeretve egymáshoz bújva
Dallá formálva életünk,
Ez marad majd meg,
Csak erre emlékezünk.
Így már könnyebb, így szeretve
Szeretve megélni azt,
Ó, ha a vége jön!

Refr. 2x