Következő fellépés:
Péntek
04.28
Nyíregyháza

EDDA művek - Szaga van Arany lemez

Ének: Pataky Attila
Gitár: Alapi István
Basszusgitár: Pethő Gábor
Billentyűs hangszer: Gömöry Zsolt
Dob: Donászy Tibor
Kiadó: Hungaroton
Mi vagyunk a rock (Gömöry-Pataky)
Bezárás
Mi vagyunk a rock, mi vagyunk az élet!
Lábtörlő alatt lapul a kulcs,
Rajta állunk koszos cipővel.
Otthonról hozott tulajdonság,
Hogy derekunk nem hajlik kellőképpen.

Új öltönyöm feszül rajtam,
Az udvartól levél érkezett,
Meghallgatják minden bajom,
De előbb, előbb végeznek velem.

Ref.:
Nem értem felség, mitől oly hideg,
Hogy a frász tör ki mindenkit,
Pedig mindent, mindent lehet.
2x Mi vagyunk a rock, mi vagyunk az élet,
Csak kérhettek bármit, csak kérhettek szépen.

A karzat mögött a kórus hangol,
A közönség fáradtan legyint,
Mindig és mindig újra kezdi,
Szerintem fárasztó nekik.

Az új műsor lassan készül,
Hamisnak hallom a régi dallamot.
Mindig és mindig újra kezdi,
Szerintem fárasztó nekik.
Tűzközelben (Gömöry-Pataky)
Bezárás
Korán reggel, ha indulnom kell monoton utamon nem kísér senki. Szürke az utca és szürke a gyár, szürke az élmény, ami rám vár. Szürke vagyok és szürke a ruhám. Ellopott álmaim kérem vissza! A gyárat körbe őrség vigyázza, nem értjük egymást, Te valakitől, valamitől félsz.

Kórus:
Nem értjük egymást, Nem értjük egymást, nem értjük, nem értjük… Nem értjük egymást. Nem értjük egymást, Nem értjük egymást, nem értjük, nem értjük… Nem értjük egymást.
Te valamitől félsz, te valakitől félsz.
Mindazt, ami szép volt, ami jó volt.
Elégették belőlem mindazt, ami szép volt, ami szép, ami jó volt.
Vágyakozásom is fáradt hideg az érzelmeim te nem ismerheted. Szürke a lány, akit ölelnem kell, a teste fáradt de engem nem érdekel. Apáink sorsát bőrömbe égetve hordom, cipelem, terhem nehéz.
Szikra eső mossa tisztára a lelkem,
itt aki hazug a tűzben gyorsan elég.

Kórus:
Itt, aki hazug, itt, aki hazug, itt, aki hazug a tűzben elég. Itt aki hazug, itt aki hazug, itt aki hazug a tűzben elég.
Te valamitől félsz, te valakitől félsz.
Mindazt, ami szép volt, ami jó volt. Elégették belőlem mindazt, ami szép volt, ami szép, ami jó volt.
Mindazt, ami szép volt, ami jó volt. Elégették belőlem mindazt, ami szép volt, ami szép, ami jó volt. Mindazt, ami szép volt, ami jó volt. Elégették belőlem mindazt, ami szép volt, ami szép, ami jó volt.
Főnök voltál (Gömöry-Pataky)
Bezárás
Kés vagy, ami nem éles már rég,
Félsz, mert nem beszélnek rólad,
Kérsz és már nem kapsz ingyen semmit,
Főnök voltál nem ismernek rád.

Híd:

De hagyjuk, már nincs türelmünk hozzád,
A mi jelszavunk rég megváltozott.

Szép jövőről meséltél folyton,
Meg, hogy a sok munka meg siker,
Eljátszottál mindent, ami fontos,
Időd lejárt, nem ismered fel.

Híd:

De hagyjuk, már nincs türelmünk hozzád,
A mi jelszavunk rég megváltozott.

Refr:

Én mondom el, amire vágyunk,
Én mondom el, amire mindig vágytunk,
Én mondom el, tünj el, tünj el,
Már eleget láttunk.

Hazugságok árnyékában élni,
Neked ez már fárasztó teher,
Próbáld meg elfogadni tőlünk,
Időd lejárt, nem ismered fel.

Híd:

De hagyjuk...

Refr:

Én mondom...
Régi barátság (Gömöry-Pataky)
Bezárás
Ne bámulj rám, mi bajod van, mit nézel?
Nem láttalak rég, nem tudom mit érzel!
Uj idők szava ujra hív, ne kérdezz,
ha szükséged van rám, ne kérdezz, érezz...
Nem láttalak rég, de ez az élet!
Tudod jól,hogy gyakran én is féltem és félek!
Uj idők szava, furcsa harang szól hallod.
A multból csak a szépet üvölti a hangom.

Régi barátság, a kezdet volt a szép.
Régi barátság, most minden ujra él:
Bakancs, fekete kendő.
Szomorúság és szeretet a bilincsnél is erősebben, erősebben öszzetart.

Nem kérdezik, hogy fogodt ma az akkordot.
Ha sebed van magadnak kell betakarnod.
Uj idők szava nem formál át ujra.
A régi hitünk még nincs a szögre akasztva

Régi barátság, a kezdet volt a szép.
Régi barátság, most minden ujra él:
Bakancs, fekete kendő.
Szomorúság és szeretet a bilincsnél is erősebben, erősebben összetart.

Fehér tálcán nyújtom át fáradt életem.
A csodák már rég megtörténtek, mégis hiszem, hogy
nem éltünk hiába szép szivünk rég kivájva, csak a dal marad,
mint egyetlen szerelem.
A törvény (Gömöry-Pataky)
Bezárás
Ülök egy szobában a szőnyegen.
Ülök egy szobában szép csendesen.
Ülök és bámulok a semmibe.
Egyedül vagyok, nem szól senki sem.

Újak jönnek, leülnek mellém.
Másképp szólnak, de vérük az enyém.
Mi megértenénk egymást, ha lehet,
De Judás csókja mindent elvehet.

Miért van így? Miért van így?
Csak egyedül, nincs más út,
Csak egyedül, csak egyedül, nincs más út,
Magányom ordít, karom lefogják, fényt, fényt, fényt.

Kopjafák közt sírva nyög a szél.
Elfogyott már minden szép remény.
Hát nem kiáltunk, s nem hajtunk fejet.
Elég volt a törvény elveszett

Mi itt maradunk, de elmehetne sok.
Ő mindig marad, a többi meg zokog.
Miért nem ő megy, mi itthon vagyunk.
Egy jó törvénnyel mi egyek vagyunk.

Miért van így? Miért van így?
Csak egyedül, nincs más út,
Csak egyedül, csak egyedül, nincs más út,
Magányom ordít, karom lefogják, fényt, fényt, fényt.

Csak egyedül, nincs más út,
Csak egyedül, csak egyedül, nincs más út,
Magányom ordít, karom lefogják, fényt, fényt, fényt.
Csak egyedül, nincs más út,
Csak egyedül, csak egyedül, nincs más út,
Magányom ordít, karom lefogják, fényt, fényt, fényt.
Szaga van (Gömöry-Pataky)
Bezárás
A meghívás fontos, éjfél után néhány perccel.
Az ősök közt szülte a vásárt, ahova érkezel.
A piacon is épp nagyon nagy sürgés-forgás.
Eladnak mindent, az arcodba egyre csak ezt mondják:

Ref.: Szaga van nálunk! Szaga van a szabadságnak.
Szaga van nálunk a holnap utánnak!
A tegnap előttnek, a kérdéseknek
És a válaszoknak, melyek még nincsenek meg.

Szaga van! x2

Az egyik kosárban a becsület nyújtózik kéjesen,
A másikból épp a türelem fogyott el teljesen!
Furcsa a vége, ezt ők is pontosan tudják,
A megmaradt szemetet mégis egymásra hordják.

Ref.: Szaga van nálunk! Szaga van a szabadságnak.
Szaga van nálunk a holnap utánnak!
A tegnap előttnek, a kérdéseknek
És a válaszoknak, melyek még nincsenek meg.

Szaga van! x2

Szaga van nálunk! Szaga van a szabadságnak.
Szaga van nálunk a holnap utánnak!
A tegnap előttnek, a kérdéseknek
És a válaszoknak, melyek még nincsenek meg. x2

Szaga van! x2
Szeretem a gyerekeket (Gömöry-Pataky)
Bezárás
Képeket látok, apró kis fejeket,
Fehéret, feketét, sárgát, sok gyereket,
Csak ők a jövő, van bennük üzenet.
Ma megfogadom kemény, kemény leszek,
Holnap reggel virággal ébredek,
Mondd kis ember, mire, mire neveljelek?

R: Szeretlek téged, napfény kell, hogy süssön rád.
Szeretem őket, akik a jövőt jelentik nekem már.

Oh, hogy szeretlek téged,
Napfény kell, hogy süssön rád,
Szeretem, szeretem őket,
Akik a jövőt jelentik nekünk már.

Kezemet nyújtom, bár a szívem nehéz,
A hitem adom, remélem nem kevés,
Te vagy a jövő, érted, érted élek én,
Sok még a félsz, kevés a bátor igen,
De én csak mondom, mádképp nem tehetem,
Csak ők a jövő, értük, értük teszem.

R: Szeretlek téged, napfény kell, hogy süssön rád.
Szeretem őket, akik a jövőt jelentik nekem már.

Oh, hogy szeretlek téged,
Napfény kell, hogy süssön rád,
Szeretem, szeretem őket,
Akik a jövőt jelentik nekünk már.

Oh, hogy szeretlek téged,
Napfény kell, hogy süssön rád,
Szeretem, szeretem őket,
Akik a jövőt jelentik nekünk már.

Oh, hogy szeretlek téged,
Napfény kell, hogy süssön rád,
Szeretem, szeretem őket,
Akik a jövőt jelentik nekünk már.
Térdre a nép előtt (Gömöry-Pataky)
Bezárás
A kezdet tele volt vágyakozással,
egy nép indult el valahol a föld közepén.
Dicsőség volt minden lépte,
Európa szívébe fogadta rég.

Vérzivatar mossa tisztára a lelkét,
megszenvedte minden tévedését,
és él mégis él!

Refrén:
Ezrek tépték szét mégis él,
Ezrek tépték szét mégis él,
Ezrek tépték szét mégis él,
Ezrek tépték szét mégis él!

Föld hátáról ezrek húzták,
vére ömlött nem sajnálták őt.
Ki mer itt rajtunk számonkérni
bármit is, térdre a nép előtt.

Bocsánatot csak az nyer, akinek mi hiszünk,
Bocsánatot csak az nyer, aki hisz nekünk,
és él velünk él!

Refrén
Amikor még (Gömöry-Pataky)
Bezárás
Amikor még kezdődött a szerelmünk,
Amikor még velem örültél,
Amikor még boldogan elfogadtuk
Az olcsó szállodák ízét.

Amikor még szenvedéllyel öleltél,
Amikor még tiszta volt a szó,
Amikor még mindent bennem kerestél,
S én voltam minden, ami jó.

Ref.:
Reméltem, újra hívsz,
Elmúlik minden kín,
Reméltem, újra hívsz, igen.
Foszlányokká szakadt évtizedek,
Nem létező álomkép,
Átéltem újra a képzeletemben,
Hogy hívsz, újra hívsz.

Amikor még önfeledten szerettünk,
Minden gondunk fölött volt híd,
Amikor még arcod volt a tükörkép,
S ünnep volt minden érintés.

Lelkembe égettem fény-mosolyod,
Az emlékeim nem vehetik el.
A múltam az itt van, azt mélyen őrzöm,
Az enyém, csak az enyém.