Következő fellépés:
Vasárnap
05.28
Gyulavári

EDDA művek - Változó idők Arany lemez

Ének: Pataky Attila
Gitár: Alapi István
Basszusgitár: Pethő Gábor
Billentyűs hangszer: Gömöry Zsolt
Dob: Donászy Tibor
Kiadó: Hungaroton
Változó idők (Donászy-Gömöry-Pataky)
Bezárás
Na most figyelj öcsi
Nem dumálunk, nem barátkozunk
A változó idõkhöz
Mind alkalmazkodunk

Új közérzetem
Nem ajánlom senkinek
Jobb ha elkerülsz
Magányom ragályos lehet

Kevés a lázadó s a vég oly közel
Nincs bocsánat semmiért jóra rossz felel
Kevés a lázadó s a többi meghajol
Létünk csak félelem egy elfojtott sikoly.

Szembe kompjúter jóllakott pöffeszkedõk
Az ember így könnyebben ellenõrizhetõ
Partner nélkül égõ furcsa szerelem
A szabadsággal csak álmomban szeretkezem

Hej, hej változó idõk

A hajó - ringat a víz
De el is veszhetsz
A hajóba még - ringat a víz
De el is veszhetsz
A hajóba még minden lehet
Ringat a víz, de el is veszhet a hajó
Ég a házunk (Donászy-Gömöry-Pataky)
Bezárás
A házunk ég, talán az egész ég!
De nem biztos, nem biztos semmi se még.
Csináltunk, valamit már megcsináltunk,
De nem biztos, nem, hogy a végére járunk.

Ég, ég, ég,
Fényt, fényt, fényt,
Ennyi korom után!

A felelőség persze nagy teher,
S a vonat elé feküdni senki se mer.
Mit kérsz tőlem? Mit vársz tőlem?
A szobám falára egy kérdőjelet véstem!

Az agyad: ég, ég, ég,
Fényt, fényt, fényt,
Ennyi duma után.

Ref.:
Lehunyom szemem és fázom.
Lázlapom görbéje rég az egekig ér,
az egész ennyit ér!
Néhány hét és még néhány év,
És ott leszünk újra a legelején.
Menetelünk együtt csodákra várva,
Néhány hét és még néhány év.

A dolgok ára, ma még néhány könnycsepp,
De holnap, ha zokogunk, az is kevés lesz.
Generációnk sapkáját szemébe húzza,
S minden baját a másikra fogja.

Fél, fél, fél,
Ma még csak: kér, kér, kér
Ennyi korom után!
Börtön (Donászy-Gömöry-Pataky)
Bezárás
Minden újabb próbálkozástól
Ó csak fáradtabb leszek

De beszélek még velük
Legyen bárhogy is
Akik a friss levegõt harapják
Pedig a helyük itt lenne, itt

Az enyészet útján
Az enyészet útján
Egy ítélet már végképp elég
A bélyeg végig elkísér
Az enyészet útján mindenki megég
Ember kérlek te ne ítélj el.

Ezt megúszni ép ésszel
Nem semmi feladat
Egy szál ruha s az egyedüllét
Kemény, kemény iskola

Asszonyomat látom,
Ki másnak szeretõ
Emberen nem segíthet
Egy élõ, élõ temetõ
Érdem (Donászy-Gömöry-Pataky)
Bezárás
Végre nem érdem ma már a nincs
Lassan eltûnik az az idõ
Mikor az okosból kevés van
S a hülye már felejthetõ
Feszült célként felragyognak
Sok hamisvágy rendjel
Összefüggést nem találok
A végsõ nagy renddel
Összecsapjuk fáradt tenyerünket
Reménysugár ha villan földön és égen
De lehet még hölgyek és urak
Választani még mindig lehet
Vannak még bizonyos ki nem adott
Külvitorlás helyek
A túl kemény gerinc nem jó partner
Önmagát besúgja
Bukott ügyek elmaradnak
Az idõ kemény rosta
Ó te egyszerû vendég
Az ajtóm mindig nyitva áll
Ó te egyszerû vendég
Az asztalom mindig terítve vár
Ó te egyszerû vendég
Az ajtóm mindig nyitva áll
Ó te egyszerû vendég
Leomló legenda, mégis fáj
Hisz vele éltünk itt volt létezett
Örülni nem tudok pusztulásán
A szegény ezerszer nyerhetett
Mindig veletek (Donászy-Gömöry-Pataky)
Bezárás
Nélkületek ott kinn hideg volt a fény
Nem kellett a nő és inni sem kértem én
Szétszakadt lélekkel ordítottam, üvöltöttem
Nem hallotta senki, a múltam kerestem

A sorsom egy másikra nem cserélhetem,
Nem cserélhetem!
Az én nagy családom ti vagytok nekem,
Nekem!

A lelkem, a lelkem mélyén
Együtt voltam mindig veletek
Álmaimban bárhol jártam
Ezerszer érintettelek

Láttam kényes, fényes gép csodákat
Video kirakatok ontották a vágyat
Indultam volna de nélkületek hova
Hiába, nagy úr a vér szava

A sorsom egy másikra nem cserélhetem,
Nem cserélhetem!
Az én nagy családom ti vagytok nekem,
Nekem!

A lelkem, a lelkem mélyén
Együtt voltam mindig veletek
Álmaimban bárhol jártam
Ezerszer érintettelek 4X
Lisztománia (Átdolgozta:Donászy-Gömöry-Pataky)
Megmondtam (Donászy-Gömöry-Pataky)
Bezárás
Miért nem szólsz
Miért nem hívsz
Hogy értselek így
Ó, hogy kérjelek én

Miért nem szólsz, miért nem hívsz
Ó, hogy kérjelek én, hogy értselek így
Téged jövendõ nemzedék

Ne mondd, hogy semmit nem értesz
Ne mondd, hogy senki nem kérdez
A kezed a szívedre tedd én hallgatom

Ne mondd, hogy engem féltesz
Csak a magad érdekét nézed
Ma ez van és én megértelek

Mit is ígérjek
Ami nem kényes
Ami még fényes
Amit még nem lepett be
A rozsda és a por

Korom, füst együtt szállnak
A dolgok körbe járnak
Majd csak, majd csak lesz valahogy

Én megfigyellek téged
Hagyd te buta, te ezt sem érted
Ha nem is kéred, meg kell, hogy védjelek

Verem a mellem hangosan
Én vagyok az aki megmondtam
Hogy fontos a bizalom és kell a remény
De a forint ettõl nem lesz kemény

Verem a mellem hangosan
Én vagyok az aki megmondtam
Hogy zavarosak a grafikonok
És a kifejezések pontatlanok

Verik a mellem hangosan
Azt mondják, hogy ez nem így van
Pont fordítva ahogy én gondolom
Hogy a lámpáktól megy a forgalom
"Ha-ha hát persze"

Miért nem hívsz
Miért nem kérsz
Már értelek én
Ó, hogy szégyellem én

Miért nem hívtál
Miért nem szóltál
Már értelek én
De szégyellem én
A szégyenünk szégyelem én
Fohász (Donászy-Gömöry-Pataky)
Bezárás
Ház, mely betonkézzel átölel,
Ház, mely minden célnak megfelel.
A munkás jó szándékkal épített,
Kész lett, és hozzá többet nem tehet.
De tévedett!

Sokan lakunk, hamis vágyak fűtenek,
Kiáltásunk alig hallik, elveszett.
Ez az, ahol jó melegben lakhatunk,
Ez az, ahol néha mégis megfagyunk.
Ó, megfagyunk!

Kezed fognám, hogy vezess, de nem látlak sehol.
Érzem, hogy a lelkemben élsz, oh mondd, hol!

Ref.:
Uram, segítsd fiaid, hogy megtisztuljanak,
Annyit, mint mi csalódtunk, ne csalódjanak,
Uram segítsd, hogy napfény érje tiszta arcukat,
Uram adj szép fiaidnak boldog napokat.
Kérlek, segíts!

Boldog élet, amire vágyunk,
Nem hitvány ígérettömeg.
Hamisat, rosszat eltemető tél,
Helyette hit, cél, mely mindent túlél, mely mindent túlél.

Uram, segítsd fiaid, hogy megtisztuljanak,
Uram, segítsd fiaid, hogy ne csalódjanak,
Uram segítsd, hogy napfény érje tiszta arcukat,
Uram adj szép fiaidnak boldog napokat.
Kérlek, segíts, Kérlek, segíts,
Kérlek, segíts, Kérlek, segíts!