Következő fellépés:
Szombat
03.10
Budapest

EDDA művek I. Gyémánt lemez

Dob: Csapó György
Ének: Pataky Attila
Gitár: Slamovits István
Basszusgitár: Zselencz László
Billentyűs hangszer: Barta Alfonz
Kiadó: Hungaroton
Minden sarkon álltam már (Slamovits-Pataky)
Bezárás
Minden perc egy nehéz nap,
Minden nap egy hosszú év,
Mögöttem már annyi érzés,
Előttem még oly sok év.

Volt már úgy, hogy mennem kellett,
Nem tudtam hová érkezem,
Lehunyt szemmel azt reméltem,
Hogy egy dal segít nekem.

És jött egy furcsa érzés,
Vad erővel elkapott.
Igen, úgy éreztem,
Kezeimmel elérhetném a Napot.

Azért volt oly különös,
Minden fénynél színesebb,
Egész nap égett bennem
Egy dal szüntelen.

Refr.: Minden sarkon álltam már,
Minden lépcsőn ültem már.
És ha elrúgtam egy követ, amerre gurult,
Arra mentem tovább.
Egek felé kiáltottam (Slamovits-Pataky-Zselencz)
Bezárás
Soha nem láttam még, hol kel föl a Nap
Soha nem aludtam át, éjszakáimat
Hínárszálak húztak le a mélybe
Önmagam állítottam félre

Zárt ajtókat nyitottam ki másnak
Nem hívtak barátnak, és nem hívtak társnak
A lenyúgvó Nap mindig máshol ért
Ezer színnel borult rám az ég

Rám zuhant m i n d e n
Minden, mi nem kellett másnak
Rossz íze lett
A sötét, a sötét éjszakáknak

Életemben sokmindent megpróbáltam
Külvárosok elõttem, utánam
Az egek felé kiáltottam
Rosszat soha nem akartam

Életemben sokmindent megpróbáltam
Külvárosok elõttem, utánam
Az egek felé kiáltottam
Rosszat soha nem akartam

Soha nem láttam még...

Zárt ajtókat nyitottak ki másnak...

Rám zuhant minden...

Életemben sokmindent megpróbáltam...

Életemben sokmindent megpróbáltam...
Ahová eljutok (Slamovits-Barta-Csapó)
Bezárás
Életem egyszerű, nem tudom hová jutok,
Egy biztos úton még ma elindulok.
Tévedésből túl korán elengedtek,
Úgy gondolták, sokáig melengettek.

Célpont voltam, rám számoltak,
Acél ajtók rám csukódtak.
A napok hosszú sora megzavart,
Hiszékeny életem naponta felkavart, felkavart.

Ref.:
Nézd, üres két kezem,
A köd elnyelte fejem!
Dalaimat rád kiáltom,
Nincs senkim, nincs semmim a világon,
Nincs senkim, nincs semmim a világon,
Nincs senkim, nincs semmim ezen a világon.

Nevünket nem kell, hogy valahol jegyezzék,
Életünk semmilyen, nem kell, hogy szeressék,
Eljön a nap, hogy fejem nincs hol lehajtanom,
De a jelenem a tiéd, vidd, neked adom, neked adom.
A fémszívű fiú (Slamovits-Barta-Zselencz)
Bezárás
Fejed fölött múlnak el az évek
Nem tudod, mi lesz még belőled
Apád szavai mind lekoptak rólad
Érzed, nem szeretnek, átnéznek rajtad

A keresztútig mindennap eljutsz
Senki nem vár, nem jön eléd
Hazamennél, de nem kérnek belőled
Azt üzenik, maradj ott, hol eddig lehettél

Csak menj, sok hosszú év vár rád
Sorsunk egybeforrt, menj, vidd tovább
a hajnal ágyat bont neked
Megpihen rajta kemény fémszíved

A keresztútig mindennap eljutsz...
Csak menj...
Csak menj...
Álom (Slamovits-S.Nagy István)
Bezárás
A lány, kire nézek,
Egy új életről álmodik,
Tűz ég szívében,
Meddig kell várnia még.

Ref.:
Álmodhat szépről, álmodhat jóról,
Úgy szeretne élni már.
Elfojtott vágyak, órák, remények,
Úgy szeretne élni már.

Ha tudná, hogy merre menjen;
Az út oly nehéz.
Tűz ég szívében,
Meddig kell várnia még.

Ref.
Ahogy élsz (Slamovits-Barta-Zselencz)
Bezárás
Egyedül alszol, egyedül kelsz,
Amit tenned kéne arra sem figyelsz,
A dolgok súlya fejeden egyre nő,
Lassan olyan leszel, mint egy nehéz kő.

Rég nem vagy már fenegyerek,
Rossz dolgokban törni magad minek?
Rossz ágyakon rossz álmokat láttál,
Éveken át mindig valamire vártál,
Elérted lassan életed negyedét,
Nézz önmagadba, mennyit vesztettél!

Rég nem vagy már fenegyerek,
Rossz dolgokban törni magad minek?

Ref.:
Ahogy élsz, úgy lesz jó
Ahogy élsz, az neked való
Ahogy élsz, úgy lesz jó
Ahogy élsz, az neked való!
Elhagyom a várost (Slamovits-Pataky)
Bezárás
Magányosan állok egy sötét udvaron
Egy régi, ócska lámpa csendesen lobog
Sorra kidőlt padok közt lépkedek
Kevés a hely, ahova léphetek.

A sarkon áll egy alak, rám vigyorog,
Szólni nincs kedvem, hát tovább indulok,
A régi téren talán vár még valaki,
Vele jó lesz egy cigit megosztani.

Egyszer, egy szép napon, tudom, hogy elhagyom
A várost, ahol élek.
Mindent itt hagyok, mit Miskolc adhatott,
Igen, holnap, holnap indulok.

Talán csak megszokásból indultam tovább,
Mereven bámultam a házak ablakát,
A pályaudvar, már egy megszokott állomás
Az egész egy furcsa látomás.

Aztán csend, és újra csend,
A sárga Hold álmosan figyel.
Tudom, hogy nem felejted, mennyit jártam itt,
Tudom, hogy nem felejted, mennyit vártam itt.

Egyszer, egy szép napon, tudom, hogy elhagyom
A várost, ahol élek.
Mindent itt hagyok, mit Miskolc adhatott,
Igen, holnap, holnap indulok.

Igen, elhagyom a várost, elhagyom, ha nem fogad magába,
Erről szólt a dal: EDDA BLUES!
Semmim sincs (Slamovits-Barta)
Bezárás
Semmim nincsen nekem, mit adhatnék,
Megvetetlen ágyakban alszom rég.

Ref.:
Úgy vágyom rá, hogy a dalt megszeresd,
Ez minden, mit adhatok neked.

Semmim nincsen nekem, hát ne is kérj,
Nem tudom a vágyaid megvenni én.
Álmodtam egy világot (Slamovits-Barta-Pataky)
Bezárás
Időm kevés, mégis hajt valami tovább ,
Kormos városomban rám , nem várnak csodák
Hajszolt kutyák futnak az út menti porban,
Új filmeket adnak a régi mozikban.

Fáztam eleget az utcák kövén,
Falhoz dőlve rád vártam én.
Hosszú vonatsíneken kóboroltam tovább
Időm kevés, mégis hajt valami hozzád.

Titkaim nem őrzi senki meg
De szívemben a dal megmarad nekem
Újra átélem örök hangjait,
Ha szól az ének, álmodom , a világot veled.

Ref.:
Álmodtam egy világot magamnak,
Itt állok a kapui előtt.
Adj erőt, hogy be tudjak lépni,
Van hitem a magas falak előtt.

Fáztam eleget az utcák kövén,
Falhoz dőlve rád vártam én.
Hosszú vonatsíneken kóboroltam tovább
Időm kevés, mégis hajt valami hozzád.


Ref.:
Álmodtam egy világot magamnak,
Itt állok a kapui előtt.
Adj erőt, hogy be tudjak lépni,
Van hitem a magas falak előtt.