Következő fellépés:
Péntek
09.22

Lelekünkből - Unlugged (Kun Péter emlékére) Aranylemez

Ének: Pataky Attila
Gitár: Kun Péter
Gitár: Alapi István
Basszusgitár: Kicska László
Billentyűs hangszer: Gömöry Zsolt
Dob: Donászy Tibor
Kiadó: Magneoton
Szellemvilág (Gömöry-Pataky)
Bezárás
Nánánná
Nánánánáná
Nánánánáná
Nánánánáná(2X)

Az üres fal és az üres ágy
Csak te voltál, ennyi maradtál
Amit megtudok, olyan lehangoló
Sötét úton jársz, kezedben altató

Hiába kérdezik, a válaszod rövid
Köszönöm, jól vagyok. Hamisan cseng ez így
Utolsó éjszakán, itt vagyok veled
Utolsó éjszakán, újra csak neked

Szellemvilág, ahol élsz.
A valóság utolér, utolér

Szálljunk fel, én is akarom
Így most jó, nem kell beszélni
Szálljunk fel, én is akarom
Így most jó
Így jó

Furcsa hírt kapok, nem lennél te már
Ha nincs egy ismerős, aki épp arra jár
Végső gondolat, mit is tehetnék
Nincs rá alkalom, pedig szeretnék

Szíved dobog még, a tested már halott
Segítenék neked, varázsló nem vagyok
Utolsó éjszakán itt vagyok veled
Utolsó éjszakán, újra csak neked

Szellemvilág, ahol élsz.
A valóság utolér, utolér

Szálljunk fel, én is akarom
Így most jó, nem kell beszélni
Szálljunk fel, én is akarom
Így most jó, nem kell beszélni

Szálljunk fel,én is akarom
Így most jó, nem kell beszélni
Szálljunk fel, én is akarom
Így most jó
Így jó


Szálljunk fel, én is akarom,
Így most jó, nem kell beszélni!( 6x)

Szálljunk fel,én is akarom
Így most jó, nem kell beszélni
Szálljunk fel, én is akarom
Így most jó
Így jó
Elhagyom a várost (Slamovits-Pataky)
Bezárás
Magányosan állok egy sötét udvaron
Egy régi, ócska lámpa csendesen lobog
Sorra kidőlt padok közt lépkedek
Kevés a hely, ahova léphetek.

A sarkon áll egy alak, rám vigyorog,
Szólni nincs kedvem, hát tovább indulok,
A régi téren talán vár még valaki,
Vele jó lesz egy cigit megosztani.

Egyszer, egy szép napon, tudom, hogy elhagyom
A várost, ahol élek.
Mindent itt hagyok, mit Miskolc adhatott,
Igen, holnap, holnap indulok.

Talán csak megszokásból indultam tovább,
Mereven bámultam a házak ablakát,
A pályaudvar, már egy megszokott állomás
Az egész egy furcsa látomás.

Aztán csend, és újra csend,
A sárga Hold álmosan figyel.
Tudom, hogy nem felejted, mennyit jártam itt,
Tudom, hogy nem felejted, mennyit vártam itt.

Egyszer, egy szép napon, tudom, hogy elhagyom
A várost, ahol élek.
Mindent itt hagyok, mit Miskolc adhatott,
Igen, holnap, holnap indulok.

Igen, elhagyom a várost, elhagyom, ha nem fogad magába,
Erről szólt a dal: EDDA BLUES!
Érzés (Pataky-Barta-Slamovits)
Bezárás
Minden érzés, amit adtál,
Jó volt nekem.
Minden, mi Te voltál,
Jó volt nekem.
Minden szavad,
Megérint, megéget,
Bezár szívembe Téged.

Mindent, amit adtál,
Hűen őrzöm, míg élek.
Mindig újra kezdve kereslek,
Míg el nem érlek.
Minden szavad
Megérint, megéget,
Bezár szívembe Téged

Ref.:
Hol van már a szép világ?
Számodra messze már!
De néha még a magasba vágysz,
S mint hulló kő zuhansz tovább.
De minden út összefut,
Az árnyékból a fény kijut,
De egyszer még gondolj rám, gondolj rám!
Ördögi kör (Gömöry-Pataky)
Bezárás
Néha még újra vágyom a múltba,
Vágyom, de erről te nem tudhatsz már.
Érzem a bőröd, a vállamba körmöd,
Belemélyeszted, nem baj, ha fáj.

Nem segít rajtam senki se már,
De hiába minden, éjfélkor kezdem,
Fény és sötét közt keresni őt.
A többiek nézik és nem is értik,
Mi történik velem, ördögi kör!

Ref.:
Amikor újra látlak,
Amikor megkívánlak,
Nincs kérdés, a válasz mindig Ő.

A srácok szóltak: a törvény a régi,
Kegyelemért ne alkudj senkivel.
Pláne egy lánnyal, aki dobott téged,
Ha ilyen vagy, közülünk menni kell.
Álmodtam egy világot (Slamovits-Barta-Pataky)
Bezárás
Időm kevés, mégis hajt valami tovább ,
Kormos városomban rám , nem várnak csodák
Hajszolt kutyák futnak az út menti porban,
Új filmeket adnak a régi mozikban.

Fáztam eleget az utcák kövén,
Falhoz dőlve rád vártam én.
Hosszú vonatsíneken kóboroltam tovább
Időm kevés, mégis hajt valami hozzád.

Titkaim nem őrzi senki meg
De szívemben a dal megmarad nekem
Újra átélem örök hangjait,
Ha szól az ének, álmodom , a világot veled.

Ref.:
Álmodtam egy világot magamnak,
Itt állok a kapui előtt.
Adj erőt, hogy be tudjak lépni,
Van hitem a magas falak előtt.

Fáztam eleget az utcák kövén,
Falhoz dőlve rád vártam én.
Hosszú vonatsíneken kóboroltam tovább
Időm kevés, mégis hajt valami hozzád.


Ref.:
Álmodtam egy világot magamnak,
Itt állok a kapui előtt.
Adj erőt, hogy be tudjak lépni,
Van hitem a magas falak előtt.
Gyere őrült (Csillag-Mirkovics-Gömöry-Pataky)
Bezárás
Az élet az ma csodás dolog,
És én hozzá idomulok,
Ezért vagyok őrült, kicsit őrült.

A tapétával megpróbálok összebújni,
S nem ártani senkinek,
Bolond vagyok, ez természetes, kicsit őrült.

Ha holnap este elindulok,
Azt, hogy kivel találkozom,
Azt senki nem mondja, nem mondja meg nekem előre.
Lehet őrült!

Társra vágyom én is, értsd meg,
Ugyanúgy, mint te. Ne kérdezd!
Őrült legyen, vagy nem kell senki sem.
Legyen őrült!
Csak én vagyok, aki megért téged,
Persze csak akkor, ha rám hagyod.
Társ legyen, de őrültet akarok!


Ref.: (2x)
Gyere őrült, gyere őrült, névsorolvasás,
Gyere őrült, gyere őrült, szükségem van rád!

Társra vágyom...
Ref:(5x)
Lelkünkből (Gömöry-Pataky)
Bezárás
A gyertya szépen lángol,
Nem fújja már a bántó szél.

A viasztest elolvadt,
Valahol új életre kél.
A Föld már elengedte,
Az égen egy csillag ragyog.

Szelíden kérik Őt,
S Ő játszik egy égi dallamot.

Eggyé forrt kéz a húrral,
És már egy új ütembe kezd.
Lassúbb és csöndesen szól,
Úgy üzeni: megérkezett.

Ref.: (2x)
Lelkünkből szól ez a dal.
Örökre velünk maradsz,
Őrizzük mosolyodat.

Vihar, kiált kegyetlen,
Elválaszt zord idők keze.

Az ész hazug; ne engedd,
Ne, hogy a reményt elvegye!

A Föld már elengedte,
Az égen egy csillag ragyog.

Szelíden kérik Őt
S Ő játszik egy égi dallamot.
Minden üvöltve lázad,
Hol van az elrabolt hitünk?
A lelked halhatatlan,
De a fájdalom elönt.

Ref.:(4x)
Lelkünkből szól ez a dal.
Örökre velünk maradsz,
Őrizzük mosolyodat.