Drága EDDA-Tábor, és Mindenki, aki szimpatizál a zenénkkel !
Nehéz szívvel ültem le ehhez a levélhez, de meg kellett írnom. Rég búcsút intettünk már a levelezésnek, a postán történő kapcsolattartásnak.
A Média, rádiótelefonok robbanásszerű fejlődésével, közvetlenebbül, direktebben éljük meg minden napjainkat. Így van ez a mi Eddás életünkben is, de mint mindennek, ennek is vannak előnyei és árnyoldalai. A jó és a szomorú hírek is hamarabb eljutnak hozzánk, de a mostanában elharapódzó kérésözönnek képtelen a management iroda és én magam is megfelelni. Jó lenne, ha 48 órából állna egy nap, sajnos számomra is csak 24 óra van belőle.
Nem magyarázkodásképpen, de „családjaim”, gyermekeim, unokám van nekem is. Intézem az Edda ügyeit, szöveget írok, énekelek, tavasztól őszig úton vagyok, az újságokról, a „média megfelelésekről” nem is beszélve, és természetesen saját magamat is egybe kell tartanom kívül is, belül is.
Jelenleg heti 200-300 felkérés érkezik hozzánk: egyik része örömről, esküvőről, születésről, boldogságról, a másik része betegségekről, tragikus sorsokról, halálról tudósítanak.
Ilyen mennyiségben képtelenség ezekre reagálni, így sajnos ezeknek a kéréseknek nem tudunk eleget tenni sem videoüzenet formájában, sem pedig koncerten való megemlítés formájában. Nem tudom, nem tudjuk, és nem is lehet különválasztani, szelektálni a kéréseket, hisz mindenkinek az Ő kérése, gondolatai a legfontosabbak.
A koncerteken 10-15 alkalommal kellene megállni és beolvasni valamilyen hírt, eseményt. EZ MEGOLDHATATLAN, KIVITELEZHETETLEN!
Nem tudunk mindenkinek válaszolni, és én nem tudok mindenhol ott lenni, de MINDENKIVEL EGYÜTT ÉRZÜNK. Én megpróbáltam eddig is a dalokba fogalmazni, megírni és válaszolni mindent, amit érzek és gondolok a világról és a közösen megélt 44 évünkről.
SZERETÜNK TITEKET, EZT TUDJUK ADNI ÉS A DALAINKAT, DE AZT BIZTOSAN!!!
SZERETETTEL:
PATAKY ATTILA